Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Mocsári békahír

Egy brekkancs történetei, parttalan agyalás és önsajnálat

Friss topikok

  • Nash vs. Keynes: média.. (2011.12.28. 07:35) Fűszeres Eszter
  • 1rem1 Art: Ez jó:) (2011.12.18. 10:17) Láthatatlan
  • Nash vs. Keynes: no igen. revideálom az álláspontomat, bár tény, hogy én magam hajlamos vagyok megfeledkezni az ily... (2011.07.23. 22:55) Azt mondja a barátom
  • John Preston: :( (2011.05.12. 16:30) Kislány
  • Szőkeherceg-bombanője: Úgy vagyok vele, hogy ha bárki elkezd kiabálni, akkor csatlakozom. Amúgy meg nézegetem a kínálatot... (2010.11.25. 14:50) Nem is tudom

Linkblog

Úgy abbahagytam

2015.06.24. 19:57 Szőkeherceg-bombanője

ezt a blogot, hogy jobban sem kell, de most kénytelen-kelletlen újból beléptem, mit ad isten, azt mondja nekem, hogy felnőtt tartalom, elmúltam-e 18 éves? Ezt vajon én állítottam be? Ilyen rendes lennék? No mindegy.

 

Meghalt a Sarok, szerintem most már földet lehet lapátolni rája. 

Én pedig megnézem, hogy más blogoldalon képes lennék-e szebb blogot csinálni, csupa szép képekkel, meg mindenféle csudákkal. Már csak fotóznom kellene, amit soha nem szoktam. Nincs is normális gépem. Nem mintha ez lenne a legfontosabb a fotózáshoz, csak fogjam rá valamire. :)

Szólj hozzá!

2013.11.15. 21:10 Szőkeherceg-bombanője

"Alattunk morajlik a város

kicsi és jelentéktelen

nem tudom, hogy mire várok, 

de ha meglátom, felismerem."

Alattam nem morajlik a város. Fel se ér ide a hangja. És egyáltalán nem kicsi és jelentéktelen, sokkal inkább fényes és távoli. Egyik irányba ellátok a hegyekig, látom a budai várat, az egész Gellért-hegyet és még messzebb is. A másik irányba a földön elszórt gyöngysor mutat, a futópálya fényei. Minden nagyon messze van. Folyamatos a zümmögés, a gépek dolgoznak, hűtik önmagukat. Időnként felszáll egy-egy gép, hangja vele együtt úszik el a fekete éjszakába. 

Tökéletesen egyedül vagyok. Vagy legalábbis úgy érzem. Fölöttem persze dolgoznak emberek, ahogy alattam is pár emelettel lejjebb. De csönd van, nyugalom, én pedig ülök magasan a város fölött egyedül. 

Szólj hozzá!

Fillér-falat

2013.11.11. 22:44 Szőkeherceg-bombanője

Volt régen úgy, hogy eljött hozzánk vki, nem álltunk jól anyagilag, ki volt számolva a kaja, mi pontosan tudtuk, hogy kinek, hány szelet hús jut, majd a vendég ezzel mit sem törődve - vagy mert olyan volt a személyisége, vagy figyelmetlenségből, vagy csak egyszerűen nagyétkű volt - a neki eredetileg szántnál jóval többet vett ki. :) Mi meg bosszankodtunk, vagy égtünk, vagy méltatlankodtunk miután elment. 

Nem olyan rég a fiam és a lányom összevesztek a már kisütött rántott sajton. A fiam méltatlankodott rajta, hogy ilyen szegények vagyunk, hogy ki van számolva a sajt? Mondtam neki, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy aznap (este) már nem akarok nekiállni újra sütni. Aztán persze kellett, mert ócska, számomra gusztustalan verekedés lett a történetből. 

Tegnap meg elém raktak ki frissen, szendvicssütőben kisütött sajt tallérokat, amik etették magukat. Később derült ki, hogy valószínűleg ez is ki lett volna számolva. Szégyenletes volt. :( 

Fura dolog ezzel a kajával... az is szégyen, ha nem tudsz adni a vendégednek annyit, hogy jóllakjék, meg az is szégyen, ha vendégként többet eszel a kelleténél. Vagy értékben, vagy mennyiségben. A vendéglátók és vendégek felszínen megjelenő érdekei pont ellentétesek: a vendéglátó azt szeretné, ha minél többet ennél, a vendég azt szeretné, ha minél kevesebbel jól tudna lakni. :) Persze ez csak a felszín, az udvariasság látható felülete és pont ellentétes a valódi érdekekkel. :)

Jó dolog a civilizáció. Min paráznánk különben, ha nem lenne. :)

Szólj hozzá!

2013.10.31. 20:57 Szőkeherceg-bombanője

Múltkor reggel ahogy jöttem haza (morcosan és fáradtan) jött egy hajléktalan pénzt kérni a kocsihoz. Nem csípem ezt, hogy az autóhoz jönnek, veszélyes is meg minden, igazuk van a Totalcar-osoknak. Na mindegy, kotortam, adtam neki mogorván. Erre kérdezi, hogy szeretem-e a pörköltet? Bizonytalanul mondtam, hogy igen. Mert, hogy akkor mindenképp próbáljam ki a közelben lévő kajáldát, nagyon jól főz a Géza bácsi (vagy ki) :), és emberiek az árak. Annyira jópofa volt, olyan kedves, hogy felvidított. Jól indult a napom.

Tegnap meg felhív egy pasas (megmaradt egy csomó mészhomok téglám, túl akarok adni rajta, ne foglalja a helyet), hogy megvenne 20, azaz húsz darab téglát. :) Röhögtem, mondom neki, hogy én igazándiból az egészet szerettem volna egyben eladni. Mondja, hogy akkor miért írtam darabárat? Feleltem, hogy igaza van, elcsesztem. :) Nemsokára jött, nem igazán jókedvűen ajtót nyitottam, berakta a pár téglát, borravalót adott(!) :), azaz nem kellett visszaadnom, próbáltam rábeszélni, hogy akkor vigyen még téglát, de nem kellett neki, és elment.

Nem telt bele fél óra már megjelent a minősítésem az oldalon, hogy milyen kedves és korrekt eladó vagyok, mindenkinek ajánl. A pofámról lesült a bőr. :)

Hát, ilyenek történnek velem. :) 

Szólj hozzá!

Tök

2013.10.31. 20:54 Szőkeherceg-bombanője

Végigkeféltem az éjszakát. 8 órát. Ebből másfél órát lovagoltattam a nőt. Új rekordom. Direkt megnézettem vele az órát. Szeretek rekordokat felállítani. Csont és bőr vagyok, tudom, de nem érdekel. 20 éve nem tudok aludni, 20 éve baszok minden éjjel. Nem lehet annyit enni, hogy pótoljak ennyi mozgást. Más konditerembe jár, én baszok. A 8 óra nem különleges, néha többet is sikerül, ahogy a csaj bírja. Rajtam nem múlik. 15 éve állítottam fel egy rekordot, akkor 28 órát keféltem egyhuzamban, igaz, majdnem ottmaradtam. Rám kellett hívni a mentőt. De csak majdnem! Csak a farkam van, nincs semmi másom, azt addig használom, amíg bírom. Más férfiak bosszankodnak rajta, hogy a farkuk vezérli őket, én büszke vagyok rá. Nem érdekel, hogy elveszítem az eszem miatta. Semmi nem ér annyit, mint a kúrás. Mentem én már egy nap 500 kilométert is egy jó baszásért, nem érdekel. Szeretem a farkam. Jó hosszú és nagyok a tökeim is. Lehetne talán kicsit vastagabb, nem mondom, hogy nem, de ha istenigazából felállítom nincs nő, aki el ne hűlne rajta. Nem sokan tudják tövig bekapni. Páran még azt sem engedik, hogy tövig bedugjam nekik. Pedig én úgy szeretem. Keményen, tövig, órák hosszat. Ez a pina is elájult, mikor meglátta. Jól bírja, nem mondom, ritka az ilyen nő, aki felveszi velem a versenyt. Neki sikerült. Imádom a pinát. Élek-halok érte, ez tart életben. Legjobb dolog a világon. Egy jó pina és a farkam. A legtutibb kombináció. Elfáradtam azért most egy kicsit. Egy csepp sem maradt benne. Kifacsart ez a csaj. 

"Jó voltál ma, jól bírtad. Megdöntöttünk egy rekordot. Mondtam már, hogy gyűjtöm a rekordjaimat? Szerintem alszom egy kicsit, gyere, aludj velem te is, jó?"

Pokolian fáj a tököm, miért kell erre ébredjek? Ilyen még nem volt. Bassza meg. De kurvára fáj. Már ilyen sötét van? Mennyit aludhattam? A nő még alszik, szerintem kimegyek hugyozni. Hátha jobb lesz. Mi a faszom ez?

"Mi a kurva isten fasza ez, baszd meg!"

"Édesem, nem mondtam volna? Te a rekordokat gyűjtöd, én meg a tököket. Ne félj, jó társaságba került, erős középmezőny. Formalinban tartom őket, egyszer megmutatom az egész, hatalmas gyűjteményt. Majd megszokod az üres zacsi látványát. Nem olyan szörnyű, hidd el." 

Szólj hozzá!

Címkék: történet szex

2013.10.30. 22:37 Szőkeherceg-bombanője

Azon kedves, és méltatlanul mellőzött olvasóimnak üzenem, akik mindig mérgelődtek azon, hogy nem lehet a másik blogomon kommentelni, mert nem lehet, szóval nekik üzenem, hogy rászántam magam és át fogok másolni ide bejegyzéseket.

A többieknek nem üzenek semmit, ők úgyse olvasnak. :)

Amúgy meg elképesztőek a változások ezen az oldalon. Úgy értem, mostantól valószínűleg könnyedén lehet majd színes-szagos blogot írni. Még talán majd nekem is. :)

Szólj hozzá!

A test ördöge

2013.10.30. 22:34 Szőkeherceg-bombanője

Én nem tudom ki hogy van vele, de lassan kezd elegem lenni az "organikus", "kézműves", "teljesen bio és nem is hízlal", "paleo", "szénhidrátmentes", "nagyon könnyen elkészíthető és ráadásul nincs benne liszt/cukor/zsír/szénhidrát", "adalékanyagmentes", "vegák is fogyaszthatják" és úgy összességében az egész hisztériából.

Nem érdekelnek a furmányok, amikkel ki lehet váltani az amúgy finom sütikben lévő hozzávalókat. Persze, cseréljem le mandulalisztre a 100 forintos lisztet. Hogyne. Meg a cukrot akármire. És kenjem be sárral.

Ha sütit akarok enni, akkor megeszem. Ha koplalni akarok, akkor meg nem eszem. Kész, passz.

 

Ja, és elegem van a "kisugárzásból", holott én is tudom, hogy létezik VALAMI, meg elegem van úgy általában a test ilyen fokú felmagasztalásából. És igen, (valószínűleg) főképp azért, mert nem vagyok szép.

Na.  

Szólj hozzá!

2011.12.20. 20:55 Szőkeherceg-bombanője

A guta üt meg igazándiból. Nem működik a blogom, a régi jó (http://www.sarok.org/users/brekkancs/) és ez sem akart szíves-örömest beengedni és olyan vagyok, mint valami vicsorgó kikötött vadállat: már körbehugyoztam a fámat, harapdálom a kérgét, de nem jobb kicsit sem. A lánc nem ereszt, tekerem magam rá a fára, de nem szűnik a nyomás, itt feszít belül és muszáj írni, különben vége, kivetkőzöm magamból és rászabadulok a világra, akkor meg aztán fusson akinek nincs bora. 

Mondta I., hogy tk. lehetne azt is csinálni, hogy az ember felad mindent és meditál. Nem kell sok, nagyon kevéssel beéri az ember. Meg lehetne tenni. Mi kell hozzá? Minimális élelem, számára az elszigeteltség adott. Sokszor elirigylem emberektől az elszigeteltséget, hogy az milyen jó lehet, nem az, hogy nincs élő ember, akihez szólni tudna, hanem nincs a sürgető kényszerűség, hogy ezt is meg kell tenni, meg azt is, fel kell kelni, itt az idő, nem lehet csak önmagunkkal foglalkozni befelé, kifelé kell élni, mert jön valaki, másvalakinek az életéről gondoskodni kell, oda kell fordulni, figyelni kell rá, törődni vele, hogy úgy menjen az élete, ahogyan annak mennie kell. És akkor még az én életem is. Klakk, klakk, ruhák behajtogatva, helyükön, klakk, klakk, tányérok tisztán, egyenes vonalban, derékszög bezárva, ajtó becsukva, takk, takk, percre pontosan, el ne késsünk, minden időben, kaja el nem égetve, zsemlében pontosan x szelet felvágott. Már megint csupa csoki a terítő. És a dolgok, mint szennyes ruhák hullanak alá felülről, eltemet a sok zokni, póló, hol van kéremszépen itten befelé fordulás, törődj magaddal - Garnier. 

És hozzá még a lelkifurdalás, mint mindig, hogy már megint aludni merészeltem kicsit többet a szokottnál, és a testi hatásai is, a kiadós alvás méltó jutalma mindig a remek migrén, hányással kombinálva, öklend ki magadból a jót, öklend ki, nem érdemled meg, gubbassz csak összegörnyedten, tehetetlenül, ez a nap is kárba veszett, picsába. 

 

Ahogy öregszem egyre jobban bánt, hogy a ritka alkalmakkor, amikor csakugyan magammal kellene, vagy lehet foglalkoznom, nem engem akarnak kényeztetni. Irritált, amikor a fodrásznál azt kellett hallgatnom, hogy a fodrásznak és a kozmetikusnak milyen bajai vannak. Nem érdekel, érted? Nem érdekel. Én vagyok a vendéged, baszd meg, azt hiszed nekem más nem panaszkodik? Hát vegyem vállamra a te terheidet is? Épp ledobni szándékoztam, megfelejtkezni róluk és magamról, erre te a pofámba nyomod, a képembe tolod a nevetséges, pitiáner gondjaidat és érezzek együtt? Nem, bakker, nem tudok együttérezni, önző akarok lenni és meg is vásároltam azt, hogy önző lehessek legalább két órán keresztül. Ne szólj hozzám, nem akarom mondani neked a bánatomat, nem foglak beavatni az anyagi gondjaimba, a gyereknevelési problémákba, nem foglak untatni azzal, hogy melyik számlát hogy fizetem be és hogy nem, hogy milyen kellemetlenségek értek csak az elmúlt pár napban, de sőt visszamenőlegesen az utóbbi 30 évben. Nem fogom elmondani, cserébe te se meséld el nekem, hogy a barátod mit csinál és mit nem, hogy a lakással milyen pénzügyi terhek járnak és amúgy is. Nem érdekel. NEM ÉRDEKEL. Tessék kinyalni a fenekem, vagy legalább nem szólni hozzám, csak hagyni engem lazulni, nyomj a kezembe egy Cosmo-t, hadd röhögjek, és igenis, Kiskegyedet akarok olvasni, meg Best, meg Story magazint, tudd meg, nekem nem ezek a hétköznapok, számomra ezek a ritka pillanatok, amikor önfeledten nézegethetem, hogy Liptai Klaudia meg a többiek, akikről azt se tudom kik, épp mit és hogy csináltak és mit nem. 

 

Mondtam már, hogy azt is utálom, mikor csupa jóindulat és szeretet és közben már jönnek is a nagykéssel vagy a szikével, ki mennyire kifinomult és már szedik is apró cafitkákra a bőrömet, analizálják a húsomat, garat ép, pupillák rendben, itt egy kis alváshiány, miegymás, és adják a jobbnál jobb tanácsokat, mert rendesek és jót akarnak.

Azt is akkor beszéltük I.-nal és Sz.-val, hogy tanácsot adni is olyan hiábavaló. Minek? Ki kíváncsi más tanácsaira? Ki? Meghallgatásra és helyeslésre várnak, igazolásra, hogy az életük csak úgy és sehogy máshogy nem élhető. Mindenki ezt teszi, nyilván én is, miért lennék jobb, vagy más? Ugyan. Szoktam adni tanácsokat? Szoktam. Na. Kapok is. Hajaj. Szike, nagykés, jótanács. 

 

Jobb már... terápia. Hálát adhatok az égnek, hogy megtanultam gépelni. Soha az életben le nem írnám ezeket kézzel. :) Mennyivel jobb lenne a kedves (és jobb sorsra érdemes) olvasóknak! :))

Szólj hozzá!

Fűszeres Eszter

2011.11.01. 10:58 Szőkeherceg-bombanője

Régóta olvasom a blogját, kedvelem őt, szeretem a stílusát, szeretem az egyéniségét, tisztelem azért, hogy jó ember, és értékelem benne, hogy szép fotókat tud csinálni, jó kajákat főz, ismert ember lett a blogolás révén, de megmaradt kedves, közvetlen, szelíd, érzékeny embernek. Jó embernek tartom, na.

Tegnap megnéztem a tévéműsort, (nemigen szoktam) és látom ám, hogy a Paprika Tv-n lesz vele film. Gondoltam megnézem már, milyen? Mozgóképen nem láttam még őt, hallottam a rádióban, láttam róla fotókat, de kimaradt valahogy a film. :) 

A filmecske azzal kezdődik, hogy Bodrogi Eszter és családja leballagnak egy lépcsősoron. És bizony Eszterkén meg-megrendül a hájacska. A film során többször látni még igen előnytelen pozícióból filmezve, szépen kigömbölyödnek itt-ott a zsírocskák. 

Namármost. Eszter egy blogger. Nem ebből él, nem filmsztár, nincsenek rá alapozva filmsorozatok. Viszont főzős blogger. Meg lehet nézni, hogy hány, ebben a műfajban ténykedő hölgy és úr nincs elhízva. A főzés biza ezzel (is) jár. Vagy legalábbis tud járni. Nigella, aki tévésztár többször említette filmbéli szereplései során, hogy épp most van túl egy drasztikus szénhidrátmentes kúrán. Nyilván meghatározzák számára, hogy hány kilósan fér még bele a "keretbe" és hány kilósan már nem. De mindig öltöztetik megfelelően, soha, de soha nem mutatják a nem túl szerény méretű hátsóját, nem hozzák olyan helyzetbe, hogy vki azt mondhassa, hogy "hja kérem, jól főz, persze, de meg is látszik a valagán!" Nem rontják a hitelét. És akkor itthon csinálnak egy nőről, aki sikeres főzős blogíró egy filmecskét, ahol képesek alulról fotózni, és különben is tojnak rá, hogy miként lehetne őt vonzóbbnak bemutatni. Mert amúgy egy kellemes, lenyűgöző személyiség. Röhejes, de a filmecskében még csak nem is főzött, nem lehetett látni abban szerepelni, amihez ért, pusztán szedett-vedett frizurával, láthatólag önmaga összeállította öltözékben.

Utálom az ilyesmit. Méltóságon alulinak tartom. 

3 komment

Címkék: eszter riport fűszeres

2011.10.31. 21:49 Szőkeherceg-bombanője

Mindig, de mindig odavág. Soha ki nem hagyná. Ő az, aki úgy tud bántani, hogy az már művészet. A gyomrod érzékeny? Akkor biztosan oda kapod tőle a szúrást. Esetleg a fejed? Simán fejbe vág. Nem rosszindulatból. Pusztán szórakozásból. Mert neki lehet. Neki úgyis mindenki megbocsájt. És tényleg. :) Nem tudom mit tud, hogy ennyit elnéznek neki. Hazudok. Tudom. A néha-néha kicsillanó emberségét. Csak hát amikor vastag kérget kell lekapargatni kemény munkával és csak utána tudsz hozzájutni a belső lényeghez... Az ember meggondolja egy idő után, hogy megéri-e a munkát. 

 

 

Más.

Úgy tudott szalonnázni, ahogy kevesen. Gusztust csinált hozzá. Ott kezdődött, hogy azzal a késsel vágott, amelyiket együtt csináltattuk. Fúróacélból készült jószág volt, valaki helyben csinálta, nem tudom miből van a nyele. Van rajta egy vájat is, hogy amikor szúr vele az ember, kifelé is jól tudjon siklani. Leginkább azt a kést használta. Én nem szeretem, nekem túl vastag a pengéje, nehéz is, jobban kedvelem a könnyebb jószágokat. De hát férfikézbe az a jó, ha robusztus a szerszám. Mindig vastag szelet kenyereket vágott. Mindig. A kenyér legalább 2 ujjnyi vastag volt, nem tudnék olyanba beleharapni se, neki az volt a normális. Sosem tudtam neki elég vastagot vágni. Kirakta szépen a kenyeret a deszkára. Mellé a szalonnát, mellé a hagymát, paprikát, paradicsomot, mikor mi volt. És akkor nekiállt a katonáknak. Gondosan, egyformára felkockázta a kenyeret. Aztán a szalonnát vágta hozzá tökéletesen egyforma darabokra, utána jött az egyéb, minden szintén egyforma kis kockákra. És akkor minden kenyér tetejére tett egy-egy szalonnát, és ráültette a hagymát, paprikát, miegymást. És mindezek után kezdett csak el falatozni. Addigra az ember szájából már csorgott a nyál. :) Mindig kértünk tőle. Ha a gyerek nem kérte a kenyeret, csak a szalonnát, akkor vágnia kellett új szalonnadarabkát, hogy meglegyen a hadsereg. :) De kolbászkatonákat is csinált. Hasonló módszerességgel. A legjobb szendvicseket ő csinálta, mert volt türelme a cifrázáshoz. Nekem az sosem ment. De az egyértelmű kedvenc az a töltött tojás volt. Rettentő sok tojást kellett megfőzni hozzá és a sárgáját kikeverni fűszerekkel. Kár, hogy nem tudom milyen fűszereket használt, reprodukálhatatlan az egész, szerintem neki sem volt pontos receptje, csak úgy csinálta, ahogy épp eszébe jutott. A krémet aztán vissza kellett tölteni a fél tojáskákba és még ezzel sem volt vége a mutatványnak, mert került a tetejére apróra vágott retek, petrezselyem. Iszonyú sok munka és roppant hamar be lehetett falni a kis guszta eredményeket. :) Néha csinált egy-egy tálcával a vendégeknek és úgy faltuk fel, hogy pár perc alatt nyoma sem maradt. 

Mostanra megszoktam, hogy nincs. Jaja. Mostanra. 

Szólj hozzá!

2011.10.26. 23:03 Szőkeherceg-bombanője

 , hogy vannak a kiválasztottak. A szelídek ők? Nem lehet tudni. Egyik arcuk egész biztos olyan. Másik árnyékban. Nyilván a kiválasztottak látják csak. A többiek meg? A fúriát kapják belőle. Hálózat alakul ki, pontrács. Ki kinek a kiválasztottja. Fekete-fehér. 0 1. Nagyon egyszerű. Mikor melyiket fordítom oda. Mint a fény és árnyék. Az egyik fele rúg, kapar, karmol. A sötét. A fehér lágy, mint a hó, puha és selymes. Simul. De mi alapján a kiválasztás? Hiszen emberek itt is, ott is. Lehetetlen elképzelni, hogy az egyik körben csupa-csupa rendes-kedvesek lennének, a másik körben csupa gonoszak. Naivitás lenne ilyesmiben hinni. És mégis. Nagyon fura. 

Szólj hozzá!

2011.10.26. 22:52 Szőkeherceg-bombanője

Hiányzik a Sarok. Ahová a zigazi, bővített kiadású blogomat írom. És most nem működ. Kiderült szegényről, hogy a szerverben, amely kiszolgálta annyi memória sincs, mint egy mobiltelefonban. Nehézkes volt már régóta, lassú, mint a dög, de szerettem. És most hiányzik. Nagyon.

 

Van ám még más is. Két kedves emberem szenved nagyon. Olyan rossz látni, hogy kínlódnak és nincs segítség, maguknak kell túljutniuk rajta, kemény és nagyon-nagyon nehéz döntéseket kell hozniuk és sokat fognak sírni. Nem lehet megspórolni. Kár. Ha tudnék segítenék, de nem tudok. Egyikük többszörösen rossz helyzetben van ráadásul. Ehh... 

Néha, ilyenkor kicsit szégyellem, hogy olyan jól elvagyok. Nem azt mondom, hogy semmi nem bánt, nincsenek bajaim, nincsenek konfliktusaim, de igazán nagy bajom hála az égnek nincs. Nem tudok beszámolni nagy tragédiákról, semmi vérző szív, egészen apró fájdalmacskák vannak csupán. Nem kell az életemet újra felépítenem, (azon már túl vagyok) csak élni kell, túlélni. De még az sem olyan nehéz. Csak fel kell kelni minden nap és kész. 

Reggelente úgy vagyok vele amikor itthon vagyok, hogy úristen, mennyi dolgom van! Idegesít, feszít, gyorsan-gyorsan csinálnom kéne, ezt is, azt is egyszerre. Pánikolok kicsit, aztán megnyugszom. Mondani is szoktam magamnak. :) És akkor hangosan figyelmeztetem magam arra, hogy nincs miért idegeskedni, csak el kell kezdeni csinálni. Egyik dolgot a másik után, szépen. Nincs dráma, ha ma nem lesz meg, hát meglesz holnap. De el kell kezdeni, neki kell indulni. És akkor át tudom rágni magam ezen a napon is. Tk. még meg is nyugtat, hogy nem segít senki. Vicces, de így van. Egyedül vágok neki, én osztom be és én aratom le - persze csak magam előtt - a dicséretet. Mondjuk a dicséretet is én osztom ki. :) Jó érzés, hogy ura vagyok ennek is. Képes vagyok megcsinálni. Képes vagyok fát vágni, falat festeni, elintézni ezt-azt. Meg tudom tenni. 

Nemrég olvastam valakitől egy blogban, hogy elsírta magát egy dalocskán, ami arról szólt, hogy álmában mindig az a bizonyos valaki segít neki. Mert neki nem segít senki. Régebben sírtam ezen én is sokat. Rosszul esett. Kiszolgáltatottá tett. "Hát nekem már mindig segítséget kell kérnem?" De rájöttem, hogy nem. Nem kell kérni. Elfogadni lehet, de kérni... Minek? Megoldom. Lehet, hogy nem akkor, nem úgy, de megcsinálom. Képes vagyok rá. És ez jó. :)

Szólj hozzá!

Azt mondja a barátom

2011.07.15. 22:17 Szőkeherceg-bombanője

és nagyon igazat kell neki adjak, hogy abban nemzetgazdaságilag :) nincs semmi üzlet, ha valaki olyan marad, amilyen. Az üzlet abban van, hogy más legyen az ember, mint amilyen. Ha barna a haja, akkor legyen szőke. Vagy vörös. Ha göndör, legyen egyenes. Ha kövér: fogyjon le! Ha sovány, egyen fehérjeporokat. Ha pocakja van, hordjon haskötőt. Ha szőrös, borotválkozzon. Ha öreg és ráncos, használjon krémeket ellene. És így tovább.

Szóval ez viszi előre - úgy tűnik - a gazdaságot. Ne légy olyan, amilyen lennél.


3 komment

Címkék: agyalás

Láthatatlan

2011.07.15. 22:13 Szőkeherceg-bombanője

Szar kis jelentéktelen nő vagyok. Semmi rendkívüli. Miattam nem fordul meg senki az utcán, beolvadok a házfalakba, a tömegbe a metrón, ha leguggolnék a járdára, abba is beolvadnék. Feloldana az aszfalt, el is tűnnék benne hirtelen. Nem is guggolok le soha. Surranok a falak mellett láthatatlanul. Az utcán nem is vagyok nő. Semmi vagyok. Észrevehetetlen, megkerülhető. Semmilyen. Szürke, kopott. Amilyen a város. Esőben sem megyek ki az utcára, lefolynék valamelyik lefolyón, tudom. Belefolynék a Dunába a sok mocsokkal, itt egy használt koton, szarkupac mellette, döglött hal és mellette én. Biomassza.

Nem tudom miért vett észre. Hogyan és mikor. Egy hét után már hozzám költözött. Hálás voltam neki. Hozzám! költözött. Lettem valaki. Valaki, akihez hozzáköltöztek. Aki együtt él valakivel! Aki kettőre vásárol be. Kettőre főz. Vettem még egy garnitúra tányért és 6 poharat. Csak az ő kedvenceit főztem. Nekem nincsenek kedvenceim. Soha nem is voltak. Semmit nem szeretek. Se édeset, se sósat. Enni se. Nekem az evés kényszer csak. Letudandó feladat. De miatta főztem. Ízesen. Néztem ahogy eszik. Ahogy veszi a kanalára az ételt. Ahogy a szájába teszi. Lettem volna az étele, hogy tegyen a szájába. Egyen meg. Rágjon péppé, bele szerettem volna olvadni. Belemasszulni. De csak néztem. Vágtam neki kenyeret. Hogy egye. 

Szerette ha meztelen vagyok. Azt mondta szép a testem. Nem tudom mit láthatott szépnek rajta, olyan vagyok, mint egy kisfiú. Lehet, hogy kislány. Jó, legyek kislány. Jelentéktelen. Szerinte szép. Az jó. Szerettem amikor megdugott. Akkor is jelentőségem lett. Én lettem a nő, akinek szeretője van. Akit megdug valaki. Akinek élvezhető a teste. És szép, mert valaki szépnek látja. Mindig kiszolgáltam az ágyban. Idomultam hozzá, ahogy ő szerette volna, hogy szeressem. Ha akarta, órákig simogattam a haját. Vagy a hátát. Megcsináltam egyebeket is. Bármit kért. Bármit. Egyszer egy hétvégét ágyban töltöttünk. Csak neki csináltam szendvicset és megetettem. Engem nem érdekel a kaja, mondtam már? Addig keltem ki mellőle. Az jó volt. Szolgáltam két napig. Ő pedig hálás volt érte. A szolgálatért és a testemért. Betakartam magammal, pedig sokkal nagyobb nálam. Melegítettem két napig. 

Kedden elköltözött. A múlt kedden. Vasárnapig nem keltem ki az ágyból. Nekem nem kell a kaja. Víz meg volt az ágy mellett az éjjeliszekrényen. Néha kortyoltam. Hétfőn kimentem a konyhába és fel akartam vágni a csuklómat. De alig jött belőle a vér. Nyiszatolni kellett volna, azt meg utálom. Utálom a húsokat vagdalni. Undorít. Hagytam a fenébe. Bekötöttem. Ne lássam a vért.

Most jelentéktelen nő vagyok kötéssel a csuklóján. Semmi nem változott.


3 komment

Címkék: történet szex

Prometheus Pesten

2011.07.15. 22:12 Szőkeherceg-bombanője

Prométeusz Pál igen szép férfi volt. Hullámos, barna haj, óriási, szintén barna szemek, kreol bőr. Hozzá magas termet, kisportolt test és termetes célszerszám. :) A nők imádták. Mindenkit levett a lábáról. Egyszerűen nem volt nő, aki ellent tudott volna állni charme-jának. De nem is igen akartak ellenállni neki. Prométeusz Pált dédelgették a csajok. Címe retikülről retikülre járt, ajánlották egymásnak cukrászdákban és kéjesen nyújtóztak még a neve említésére is a Liszt Ferenc tér fái alatt. Klárának is ott suttogták el a nevét. Hallani sem akart róla. Neki mindig is a szőkék voltak az esetei. Utálta a barnákat. Szőke, germán félisten. Az az igazi - tartotta. Egy férfi amúgy is 100 kiló alatt karácsonyfadísz, mit neki kecses járás, kisportolt felsőtest, egy férfinak legyen tekintélyes, erőt sugárzó pocakja, bírjon el egy pörölykalapácsot és fél kézzel zabálja a hurkát. Vagy a sült kolbászt. Táncolni meg pláne ne tudjon, ki nem állhatta a gusztustalanul csípőt rázó latin lovereket. Férfi és tánc. Na, pont ez a két dolog, ami abszolút nem fért össze a fejében. Pálról pedig ódákat zengtek, hogy ilyen táncos még nem termett, és amikor rázza a formás popsiját, és elöl látszanak bizonyos körvonalak, na, akkor szem nem marad szárazon. Klára egyre jobban gyűlölte látatlanban. 

A következő héten salsa est volt abban a belvárosi iszodában, ahol találkozni szokott a lányokkal. Klára nem akart elmenni egyáltalán. Mondta is a csajoknak, hogy utálja az egészet, vacak dolog, de az egyik közeli barátnőjének volt szülinapja, nem lehetett otthon maradni. Majd csak kibírja valahogy - gondolta - lelép jó korán. Őrült meleg este volt. Pedig csak május.

A csajokkal jócskán iszogattak, vigyorogtak, jól érezték magukat. Várakozásán felül. Éjfél felé bukkant fel a semmiből Pál. A csajok egyből rávetették magukat. Egymást túrták ki mellőle, Klára magára maradt az asztalnál. Nem volt mit tenni: ivott. Már a harmadik koktélt döntötte le, amikor hozzálépett a fiú. Hogy hagyta ott a hölgykoszorút, nem lehetett tudni. Klárával akart táncolni mindenáron. Csak hogy addigra a lány nem volt abban az állapotban, hogy a táncparkett ördöge lehessen. 

Hazakísérlek - ajánlkozott Pál. 

Nem is olyan csúnya. - gondolta Klára. És lovagias. Biztos ezt eszik rajta ezek a libák.

De azért hagyta magát beszuszakolni a taxiba és már annyira mindegy volt, hagyta magát az ágyba is bedugni és aztán valami mást is hagyott, de arra nem emlékezett pontosan.

Pál reggel a fürdőszobában a tükör előtt állt és meglepődve látta, hogy tele van lila foltokkal. Először csak a nyakán vette észre a félreérthetetlen nyomot, de aztán egyre több jelet talált a kulcscsontján, mellén, oldalán. Néhol még a fogacskák gyöngysora is látszott. Ajaj, szenvedélyes volt a kicsike. -vigyorgott magában. A hátát is szemügyre vette. Éktelen karmolások voltak rajta. Némelyiken sebek is képződtek. A fenekén is karmolások tömege, girbegurba jelek, mint valami írás. Macskakaparás. - megint röhögött. Még jó, hogy nincs senkim, akinek el kéne számolnom. 

Visszabújt a nő mellé.

- Jó reggelt! Nagyon vérmes kis nőci voltál az éjjel! Ki se néztem volna belőled!

- Ümm... Möff... - félig még aludt.

- Te figyelj csak! Azt tudom, hogy Klárának hívnak, de mi is a vezetékneved?

A nő kinyitotta a szemét.

- Nincs szép nevem. Ne akard tudni. -ásított egyet.

- No de mégis! Na...

- Keselyű. Keselyű Klára.

Szólj hozzá!

Címkék: történet szex

Arcok, fotók

2011.07.15. 22:10 Szőkeherceg-bombanője

http://manzardcafe.blog.hu/2011/05/17/a_brown_noverek_35_eve

A te arcodról mit lehetne leolvasni? Mi írt rá jeleket? Milyen betegség, milyen bánat? Vagy öröm? Mérgek? Alkohol, dohány? Keserűség, magány? Csillog a szemedben a vágy? A kíváncsiság? Rácsodálkozol még a világra? Beletörődtél? Elfásultál? Dühös vagy? Boldog? Cinikus? Intrikus? Pletykás? Gonosz ráncok vannak az arcodon, összeszorított száj, szorosra húzott szem, vagy nevetőránc? Esetleg szopóránc? Éltél, vagy kiélt az arcod? Vetett-hányt az élet? Sok rúgást kaptál vagy sok örömöt? Hol élsz? Nagyvárosban? Kis faluban? Jó levegőn vagy városban idegeskedsz nap nap után az autódban? Bicajjal jársz a mezőn? Kapálsz nyaranta? Nap cserzi a bőröd vagy sós szél szárítja? Hideg szelektől fáj a derekad és szisszensz néhány mozdulatnál? Felhúzod az orrod? Lenézel? Vagy felfelé mindig? 

Mit látsz az arcodon és más vajon milyennek láthat? Mit hagy rajtunk egy-egy év?


Szólj hozzá!

Címkék: arc

Ügyfélszolgálat

2011.07.15. 22:08 Szőkeherceg-bombanője

- Jó napot!

- Jó napot! Parancsoljon!

- Nem akarok én parancsolni...

- Miben segíthetek?

- Semmiben.

- De miért hívott fel?

- Beszélgetni szerettem volna.

- Azt kérem itt nem lehet. Ügyfélszolgálat. Azt tárcsázta. Végig kellett várnia a sok géphangot, be kellett ütnie egy csomó kódot, utána tudott csak hozzám érni. Addig nem gondolta végig, hogy ez nem az a hely, ahol beszélgetni lehet?

- Tudja, nincs itt a közelemben senki se. És gondoltam, hogy ha végigtárcsázok mindent, beütök kódokat, akkor majd magával talán el tudnék beszélgetni. Akkor is, ha nincs ügyem.

- Ez nem a megfelelő hely erre. Beszélgetni itt nem lehet! Ügynek lennie kell!

- Találjak ki egyet?

- Az szabálytalan. 

- Akkor most mit csináljak?

- Tegye le a kagylót én pedig elköszönök.

- De én beszélgetni szerettem volna!

- Kérem én erre nem érek rá! Nekem ügyeket kell intéznem! Ezért kapom a fizetést.

- Nem kérek nagy dolgot. Csak egy kicsit beszélgessen velem. Olyan egyedül vagyok. Nincs magának szíve?

- A szívhez ennek semmi köze nincs kérem. Természetesen van szívem, de értse már meg, hogy itt munka folyik. Nem lélekápolás. Próbálta már valamelyik lelki segélyszolgálatot?

- Igen, próbáltam, de nincs nekem lelki bánatom. Csak emberi hangra vágytam. Csak egy kis beszélgetésre.

- Bontom a vonalat, sajnálom. A viszonthallásra.

Szólj hozzá!

Címkék: történet

Elhanyagoltam ezt a blogot

2011.04.09. 23:41 Szőkeherceg-bombanője

az az igazság. Tk. csak második vonalnak indult a fősodor mellett, gondoltam lehessen több helyen is olvasni az írásaimat, csak aztán... minek is akarom, hogy többen olvassák az írásaimat? :) - kérdeztem magamtól. Mert persze az jó, ha látja az ember, hogy érdeklődnek iránta, le tud kötni embereket, ha csak néhány percre is. Igen, az jó érzés. Csak az a gond, hogy sokszor átbukik az ember fején a fenenagy őszinteség vízesése, aztán ott áll az ember fuldokolva, orra tele vízzel és csak néz hülyén. Hogy nem is ilyen lovat akart. Hanem inkább vízilovat. :)

Szóval nem írtam ide rég. Gondolkodom rajta, hogy talán áttöltöm ide is a másik blogról a nem túl személyes írásokat, ahogyan eddig is tettem. Meglátom. Lehet, hogy hagyom az egészet a csudába. :)

Pedig igazándiból az lenne jó, ha tudnék csinálni egy nagyon szép küllemű blogot. A másik felületen nem igazán lehet, itt meg nem vagyok képes rá. :) Vicces helyzet. :)

Szólj hozzá!

Nem is tudom

2010.11.24. 20:01 Szőkeherceg-bombanője

melyik országba kellene költözni...

Szeretnék egy olyan országban élni, ahol királyság van, a parlamentnek nincs beleszólása a kormányzásba, vagy max. egyetértési joga van, ahol a hírek "előállítása" egy kézben van, ahol a költségvetésbe senkinek nincs beleszólása a királyon kívül, ahol a törvénykezési hatalom is abba az egy kézbe összpontosul és ahol az internet-hozzáférést is szabályozzák. Ja, és ahol eltörlik a nyelvtanulást és valami egészen kevés ember által beszélt nyelvet használnak, hogy ne hatoljon be a káros külvilág. És még azt is szeretném, ha abban az országban sehol nem lenne biztonságban a pénzem, nem számíthatnék nyugdíjra és az egészségügyi ellátás is pocsék volna. Olyan államot szeretnék, ahol minden felelős és jól fizető munkakört a király rokonsága töltene be, ahol egy tollvonással rúgnának fel minden gazdasági megállapodást, ahol államosítanák a cégeket, ahol minden kisvállalkozást ellehetetlenítenének, ahol nem volna egy kiszámítható törvény sem, ahol azonos bűncselekményekért nem járna azonos büntetés, ahol minden arra volna bazírozva, hogy én majd jól hiszek mindent, jó leszek és leszek kedves felfordulni idejekorán, azaz még a nyugdíjas korom előtt és lehetőleg egészségesen.

Nem tud valaki egy ilyen fasza helyet?

2 komment

Nők iskolája Velvet módra

2010.11.12. 16:58 Szőkeherceg-bombanője

Kellett nekem kora reggel Velveten ébredni.

A legújabb: a nő terhesen is legyen kreatív az ágyban.

Én igazándiból azt szeretném, ha minden nő legalább olyan lenne, mint Rubint Réka, aki amúgy is kisportolt, de a terhesség során csak 1 kilót szed fel, a szülésig tornázik, mert ő azt érzi, hogy a gyerek szereti és amúgy meg legyen minden nő a szexboltok gyakori látogatója (úgyis ráér, a terhesség vége felé nem kell dolgoznia) és szerezze be végre azt a fasza hintát, amelyiken mindketten az égbe repülhetnek. És ha van egy kis esze, akkor be is fúrja ütvefúróval a falba mire a férje hazaér, ne kelljen neki ilyesmikkel bajlódnia. Amíg terhes sokkal jobban beletanul a konyhaművészetbe és sminktanfolyamot is elvégez. A szülőágyról kecses szökelléssel és persze talpig sminkben pattan le, majd bevonul a párjával valahová egy rövid, ám kiadós intim együttlétre. (Nem baj, ha csak orális kényeztetés fordul elő.)

Nem olyan sok követelmény ez, simán meg lehet csinálni, csak egy kis akaraterő és jószándék kérdése.


1 komment

Szenvedély

2010.10.19. 09:08 Szőkeherceg-bombanője

Nemrég ment el az asztalos. Már másfél órája várakoztam a kanapén és olvasgattam a spanyol Vogue-ot. Azt is Madridban vettem legutóbb. Ahol ezt a csodálatos szekrényt láttam meg, amelynek mását most fejezte épp be az asztalos. Kicsit eltakarított maga után, de persze nem rendesen, nekem kell ezt is befejeznem, de nem bánom, csak már birtokba vehessem, az enyém legyen végre. Már alig vártam. Nem kevés pénzt adtam érte, azt hiszem Magyarországon több család meg tudna élni ennyiből hónapokig. Ilyenkor örülök, hogy nem kell elszámolnom senkinek a pénzzel. Senki nem mondja, hogy "miért dobtál ki ennyi pénzt egy ilyen szarra?" Jól járt a szaki, de én se jártam rosszul. Az eredeti, a spanyol árának töredékét fizettem csak ki itthon. Áldom az eszem, hogy utánajártam ennek a mesternek és a gyönyörű alapanyagnak. A net világában nincs lehetetlen. Számomra pedig végképp nincs, ha a kincseimről van szó. Mert nekik csináltattam az egészet. Hogy végre méltó helyük legyen. Már régesrég kinőtték a gardróbot, sokkal-sokkal több helyet foglaltak el, mint a ruháim. Igazándiból nincs is sok ruhám. Van néhány kosztümöm, kényelmes darabok, mind fekete, ahhoz bármit fel lehet venni, ha tárgyalni kell, csináltattam őket, rég nem kapok ruhát magamra készen. Utoljára tán kisiskolás koromban volt konfekcióméretem. Azóta sem. A blúzaimat is csináltatom, leginkább a sátras fazon a nyerő nálam. Pedig mindig is imádtam a divatot. Egész kicsi korom óta. Nem véletlen, hogy ezzel is foglalkozom. Textil-kereskedelem. Nagyban. Még az átkosban egy óriási kereskedő cégnek voltam főatyaistene, nő létemre, majd amikor jöttek az új szelek és nem kellett már segíteni a kubai és jemeni textilipart, no meg a magyar textilipar is kifingott eljöttem és azóta a saját cégemet csinálom. Nem panaszkodom, nem megy rosszul. A legutóbbi évek nem voltak kimagaslóak, válságban egyre kevesebbet költenek az emberek ruhára, de még most is van mit a tejbe aprítanom. Talán jó időben váltottam, egyre inkább a legfelsőbb réteg kifinomult ízlését szolgálom ki. Divattervezőknek, kis szériás kollekciókat gyártóknak hozok be textileket és lakástextillel is foglalkozom most már. Haladni kell a korral. Azt kell csinálni, amire igény van. Nagyon jól megtanultam ezt a leckét. A saját bőrömön. Alám sosem raktak semmit, mindenért én dolgoztam meg, egyedül. És igen. Arra költöm a pénzem, amire csak akarom. Szeretem ezt a szabadságot. 

És most végre méltó helyük lesz a kicsikéimnek! Milyen rég vártam erre a pillanatra! Ők az én szerelmeim. Titkos szenvedélyem. Nem tud róluk senki. Bárhová megyek a világban, csak ők járnak a fejemben. Az üzlet után. Utánuk koslatok, bárhová. Felkeresem a legeldugottabb utcákat is értük. Nincs túl magas ár. Legfeljebb csak ritkán. De még azért sosem hagytam ott egyiket sem, mert túl drága volt. Ha nem tudtam egyből megvenni, megvettem legközelebb. Muszáj a magaménak tudnom, ha egyszer megszeretem. Itt van például ez a kis Manolo Blahnik. 18 centis a sarka. Vörös, akár a szenvedély. Pillekönnyű. Ő az egyetlen darabom a mestertől, ő az a kategória, amelyért vissza kell mennem. Ez a cipő maga a megtestesült művészet. Sosem tudnék járni benne. Felpróbáltam a boltban, de szűk is rám, nem az én vaskos lábaimra tervezték. De itt van, nálam. Ő lesz a fő helyen. Remélem nem tesz kárt benne a fény. De miért tenne? Szépen meg van tervezve a világítás, kizárt, hogy baja essék. Remélem. Eddig dobozban tartottam.

Aztán itt van ez a csodálatos fekete, messziről virító vörös talpú Louboutin cipőm. Ennek csak 16 centis a sarka. Ő kerül majd Manolótól jobbra. Balra pedig Jimmy Choo lesz. Ő kék. Ékszer díszíti a bokánál és az elején is. Hátul cipzárral záródik. Ez sem volt még a lábamon. Nem is lesz soha. Nincs is kék ruhám. De járni se tudnék ebben sem.

Ők lesznek az én Szentháromságom. A többi már kevésbé értékes darab. Van még pár nagyon extrém Prada és egyéb más cipőm, a világ minden tájáról. Bécsben vettem legutóbb egyet. Az valami elképesztően vicces! United Nude a cég neve. Valami építész csinálja a cipőket. Imádom. Ezek nem olyan drágák, csak egy fél átlagos magyar fizetésbe kerülnek. Nem érdekel. Nem veszem el senkitől az árukat. Kire költsem? Adjam a koldusoknak? Minden fillérért megdolgozom. És ezek olyan szépek. Annyira csodálatosak. Hogy hány lehet belőlük? Nem is tudom... A Szentháromságon kívül talán ... 200? Mind magassarkú. Egyikben sem tudok járni. Úgy csináltattam a szekrényt, hogy akár ezer darab is elférjen benne. Nem pakoltam még ki mindet. Remélem is, hogy a mostani pakolásnál elém tárul pár rég elfeledett darab. 20 éve gyűjtöm őket. 20 keserves éve. Akarom mondani 20 boldogságos éve! Ők az én örömem. Életem értelmei.

Későre jár. Holnap 9-kor lesz az első tárgyalásom, aludnom is kéne. Kár, hogy rohadt éhes lettem ebben a rámolásban. Hagytam még abból a sütiből, amelyiket a szekrény elkészültének megünneplésére vettem. Csokis. Duplacsokis. Nagyon finom. Van egy jó kis cukrászda a Mammuttól nem messze. Ismerik?

Szólj hozzá!

Ha majd öreg leszek

2010.10.19. 09:07 Szőkeherceg-bombanője

elmegyek én vendégségbe a gyerekeimhez.

És ha nyár lesz, akkor

- jól bevágom magam után az ajtót, hogy csak úgy rengjen

- de ha tél lesz, akkor egyáltalán nem fogom becsukni az ajtót, hadd "szellőzzön" a lakás.

Nem fogok lábat törölni, az olyan snassz, sáros lábbal fogok átkelni az egész házon, mindenhová be fogok nézni, nehogy kimaradjon akár egy aprócska zug is a "terítésből".

Fürdeni is fogok náluk, legalább fél órán át zuhanyozni fogok, folyton folyó vízzel, majd utána szép lassan elkezdem megtölteni a kádat is. A kapott törülközőt diszkrét kis gombóccá formálva elhelyezem valahol a lakás egy pontján és hosszan fogom szárítani a hajamat. 

Aztán majd leülök és kérek enni. Csak kicsit hintázok a székeken és felülök minden fotel karfájára. Addigra jó kövér leszek, biztos jót fog tenni nekik. A hűtőben semmit sem fogok megtalálni és kenyeret sem leszek képes vágni magamnak. Egy pohár vízért sem fogok majd tudni felállni, viszont a kitöltött finom innivalókat nem fogom meginni, hanem majd mindig kérek mást és legalább 4 poharat fogok hagyni félig töltve. Meg fogom enni a másnap ebédre szánt kajájukat is, de különösen a húsokat, majd főznek másat. A tányér mellé fogok morzsálni, és majd átülök a kanapéra sütit enni. (Ha kapok sütit.) Kicsit fogom csak a kanapéba kenni a csokis kezemet, mert jó nevelésben részesültem.

Végül, az est fénypontjaként elmegyek wc-re és még töprengek rajta, hogy esetleg le se húzzam, vagy csak hagyjam úgy, ahogy sikerül. Ezt majd a helyszín és a természet oldja meg.

Szeretni fognak engemet a gyerekeim nagyon.

Szólj hozzá!

Bloghalál

2010.10.19. 09:06 Szőkeherceg-bombanője

Nézem a Laurel & Hardy blogot. Nagyrészt arról szól, hogy nyitottak egy kávézót, hogy oda menjenek el jól a drága ismerős bloggerek és találkozzanak, meg egyebek.

Aztán egy idő óta nem születik új bejegyzés, nézem azt az oldalukat, amelyet külön arra a célra hoztak létre, hogy mintegy üzenőfalként funkcionáljon. És az sem megy.

Szóval drága barátaim arra jutottam több ilyesfajta kezdeményezés csődjét látván (ideértve a fórumot is, amelyről egy általam kevéssé kedvelt és tolerált :) ember azt nyilatkozta nekem, hogy csupa olyan emberekkel lehet ott beszélgetni, akiket saját testi mivoltukban nem engedne be az ember a nappalijába), szóval arra jutottam, hogy befellegzett az effajta kommunikációnak. Halódik. Az internet nem különleges, elérhetetlen, naccerű csoda, hanem széles körben elterjedt, bárki által, bármikor hozzáférhető kommunikációs lehetőség. És. Az emberek ráadásul elég vegyes színvonalon kommunikálnak. Elég kevés az élvezetes, érdekfeszítő blog. (Aminthogy elég kevés az igazán érdekes, érdekfeszítően kommunikáló ember. Ez van, felebarátim, kár volna tagadni. És az író nyilván kivonja önmagát az általa leírt világból.)

A másik pedig az, hogy bár a blog csábító tulajdonsága, hogy hirtelen a nagyvilágba kiálthatjuk minden bánatunkat, fájdalmunkat, aberrációinkat, álmainkat, mindezt névtelenül!, ám!! a névtelenség egyrészt hamis és viszonylag rövid ideig tartó illúzió, másrészt az emberek rájönnek, hogy ők tk. nem is igazán akarnak mindenkivel kommunikálni. Nem akarják meghallgatni az ellenvéleményeket, nem akarnak feltétlen mindenkit mindenbe beavatni, nem óhajtják az előbb említett vágyaikat stb-t mindenkivel megosztani, hanem pusztán azokkal, akikkel nagy valószínűséggel közös húron pendülnek. Miért is szólhatna bele az ember legbensőbb életébe néhány rosszindulatú idegen? Milyen alapon? 

Úgyhogy meghal a régi módon ez a fajta blogolás - azt jósolom én, innen az íróasztalom mögül, fehér karosszékemből - maradnak előbb-utóbb a tematikus blogok, amelyekbe esetleg bekerül egy-egy utalás a szerző magánéletére. A "belügyes" blogok pedig maradnak olvashatók a néhány kevesek és kedvesek számára. 

Ezt mondom én.

Szólj hozzá!

Kislány

2010.09.10. 12:45 Szőkeherceg-bombanője

"Hát te már megint nem vettél fel bugyit?" - a tanítónő hangja úgy csattant mint egy pofon a kislány arcán. Száját összeszorítva, elszántan maga elé nézve a kislány csak öltözött tovább a tornaóra után. Felvette a rózsaszín szoknyát, amelyik már túl rövid volt rá, anya ki is akarta már rakni a szekrényéből, de ő nem engedte. Persze hogy nem, hiszen apa ezt a szoknyát szereti leginkább látni rajta. Azt mondja, hogy ebben a legcsinosabb. Mikor apa viszi iskolába sosem vesz bugyit. Apa így szereti. Ilyenkor előre ülhet az autóban, amit anya sosem engedne meg, de apa bezzeg igen, mert ő már nagylány. Apa nagyon szereti őt. Mindig simogatja a combját az iskoláig. Csak erről nem szabad beszélni. A jó gyerekek nem beszélnek ilyenekről senkinek. És ő jó gyerek.
Csöndesen öltözködött tovább, lehajolt, hogy bekösse a cipőjét. Addigra már suttogtak körülötte a lányok, sokan nevettek is. Egyre vörösebb lett az arca, a hasában gyűlt az utálat a hülye lányok iránt, ahogy lehajolt érezte, hogy könny is gyűlik a szemébe. Az a hülye tanító néni! Ő tehet mindenről! A fene egye meg őt! Mindent elront, utálja őt, őt csak az apa szereti, ő megérti, simogatja, ölelgeti... dögöljön meg a tanító néni!
Otthagyta az összes cuccát az öltözőben és zokogva kifutott. Jól becsapta az ajtót, csak úgy döngött. Még hallotta a felharsanó röhögést futtában.

4 komment

Címkék: történet kislány

Már megint az a rohadt kövérség

2010.09.06. 11:46 Szőkeherceg-bombanője

Komolyan mondom, megáll az eszem. Nagyon unatkozom, úgy látszik, basszus, mert nézegetem a Velvetet. Nem vagyok normális. És ott is a kommenteken húzom fel magam. Valami elképesztő, hogy emberekből mit képes kiváltani egy kövér emberről (általában nőről) való híradás. Falusi Mariann rosszul lett. Ennek kapcsán megemlítődik Lang Györgyi betegsége, az SM, amit a kommentelők nemes egyszerűséggel (és tényleg, halál egyszerű népek, basszus) a kövérség számlájára írnak. És, hogy majd amikor F. M-t beviszik kórházba, nyilván le fog szakadni a födém. Jó, nem soványak a lányok, tény. No de egy rosszullét kapcsán ilyesmin élcelődni... Aztán ez előtt ott volt Beth Ditto. Ilyen kommentek, hogy az ilyen minek szaporodik! Mintha csak a szépek és csinosak tehetnék ezt meg, mintha a világon senki másnak nem lenne joga a családi életre, boldogságra, csak a matyóhímzéses, nívódíjjal kitüntetetteknek. Aztán előtte, hogy a vén satrafa, már nem is tudom ki, hogy mer bikiniben napozni. Meg az öreg divattervező, az is milyen merész már, hogy fecskében mer lenni a strandon. Megáll az eszem, komolyan mondom. És hogy Tóth Vera is milyen ocsmány már, hiába fogyott le 20 kilót, még egy csomót kéne. Viszont az Osborne lány meg minek fogyott le 20 kilót, nem kellett volna. Hogy néz már ki... 

Egyszerűen elképesztő. Kinek jutna eszébe Leonardora azt mondani, hogy csak egy ronda buzi volt, ki nem szarja le a műveit. Vagy Hawking. Egy szerencsétlen nyomorék, minek az olyannak élni? Vagy Tolouse-Lautrec. Kár lett volna szaporodnia. Ölték volna meg amikor megszületett. Vagy az a kevéssé szép Baudelaire. De sorolhatnám egész nap. Hát könyörgöm, a szépség, jó alak hadd ne legyen már az egyetlen és egyetemleges értékmérője egy embernek! Nem arról van itt szó, hogy ki akarna nemi kapcsolatot létesíteni Falusi Mariannal vagy Beth Dittoval! Megtalálják ők maguknak azokat, akikkel szeretnének. Vagy nem, de ez az ő magánügyük. És majd ők eldöntik, hogy zavarja-e őket a csúnyaságuk/kövérségük/öregségük és tesznek ellene, amit lehet. No de a számítógép előtt ülő arctalan, névtelen senkiknek szabad csak úgy valakit a földbe döngölni abszolút rosszindulattal, mert az ő életük egy kalap szart ér és így verik le másokon a sérelmeket? Vagy mindenki csodálatosan szép és csinos, aki kommentel? És biztos abban, hogy a világ összes nője és férfija szívszakadva rohanna hozzá, hogy csak egy puszit dobjon felé? (Persze ő nem dob, mert nem dob akárkinek.)

Mindig felbosszant ez a kicsinyes, gusztustalan lehúzás.


Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása