Mocsári békahír

A vadász kergette az erdőben a vadat. Már napok óta hajtotta, fáradt volt és kimerült, de nem tudott megállni. Elkapta a szenvedély. Nem érzett már éhséget, szomjúságot, csak a vad járt az eszében. A teste akart csak menni, hajtotta-űzte valami, maga sem tudta mi. Kellett neki az a vad. Pedig nem volt semmi különös benne. Na jó, talán egy árnyalattal kecsesebb volt a többi szarvasnál, talán kicsit szebb volt a mozgása is, talán fényesebb a szőre, nemesebb a külseje... talán. Ki tudja? A vadász különlegesnek látta. Éjjel volt már az erdőben, a szarvas mintha várta volna őt egy pataknál. A hold hihetetlen meleg fénnyel ragyogott, tükröződött a víz színén, ezüst hidat képezve rajta. A szarvas csak állt a parton. Fejét felszegte, oldalát mutatta a vadásznak. A vadász örült. Kifeszített íját és... nem tudott lőni. Akármennyire is érezte, hogy ez lenne helyénvaló, nem volt képes rá. Kezében nem mozdult a fegyver, nem engedelmeskedett a karja. Kínjában leeresztette az íjat. A szarvas nem mozdult továbbra sem. Csak állt fenségesen a patak partján. A vadász közelebb merészkedett. Egész közel hozzá. Már érezte a lehelletét, érezte a szagát, a vad erős szagát, amely a tajtékból származik. Igen, hiszen már napok óta rohan előle. És ő már napok óta űzi. Kinyújtotta a kezét és becsukta a szemét. Érezte az állat bőrét az ujjai alatt. Érezte a szőrt, a bőr alatt az apró kicsi izmokat. Végigjártatta kezét az állat hátán. Borzongás futott rajta végig. Maga sem tudta miért. Csukott szeme előtt már nem a szarvas volt. Kezei nem szarvas testet simogattak. Fehér bőrt érzett az ujjai alatt és puha szájat. Leheveredett a patak partjára, nem nyitotta ki a szemét. Csak jártatta az ujjait a testen és érezte saját testén is a finom kéz érintését. Szép lassan lekerült róla a ruha, lesimogatták róla finom ujjak, lenyalogatta egy puha száj. Alatta sima moha volt, szemei előtt homály, nem tudta, csak a képzelet játszik-e vele, vagy ez a valóság, de nem is érdekelte most. Ha képzelet az sem baj, nem számít, hogy illúzió-e vagy sem. Az a lényeg, hogy jó legyen. Végigsimogatott egy testet, egy női testet, lassan haladtak az ujjai a csípőn, majd lejjebb a combon, aztán a karcsú vádlin, majd le a bokán át a talpig. Érezte a bőr alatt az izmokat, a talpon pedig a puha párnácskákat. Szájába vette a lábujjakat, eljátszadozott nyelvével a kis "drazsékon". A lábujjacskák ficánkoltak a szájában, kikéredzkedtek, életre keltek a csókjától. :) Elindultak vándorútra az ő testén. Érezte a bőrén őket, érezte a talp puhaságát a hasán, mellén, ágyékán. Az ujjacskák bekúsztak mindenhová, bemásztak a combjai közé, minden kis rést átvizsgáltak módszeresen, simogatva, tapogatva. Végigsimították a finom, puha bőrt, elkalandoztak a szőrök közt. Közrefogták férfiasságát és nem eresztették. Fel-le csusszantak rajta. Ügyesen. Érezte, ahogy egyre több vér áramlik belé, ahogy telik meg erővel, férfiassággal. Magához szorította a talpacskákat, közéjük ékelte merev péniszét. A talpacskák között alagút képződött. Finom, puha alagút. Kezeket érzett a mellkasán, száján. Ujjak vándoroltak a szájába, hajába, nyakába. Ujjak, tenyerek simogatták a karját, vállát. Suttogást hallott: "Gyere!"
Elengedte a talpakat és nemsokára érezte, hogy rácsusszant a nő. Kezeit a mellére húzta. Továbbra sem nyitotta ki a szemeit. Szájában érezte a nő nyelvét, önmagát pedig a nőben. Lenyúlt oldalra és simogatni kezdte a nő combját, lábát. Majd megfogta a fejét és szelíden átfordította, hogy a nő kerüljön alulra. Átkulcsolta magán a nő lábait, megemelte csípőjét, hogy még jobban belé hatolhasson.