Alaposan bebasztunk a fiúkkal. Már alig iszom, elszoktam tőle. Régebben, mikor még otthon laktam, a haverokkal gyakran kötöttünk ki a Nyúlban, vagy a Kristályban, de itt már nincs kivel menjek, itthonra meg csak néha veszek sört. Rövid meg nincs is. Vagy nagyon gyorsan elfogy. Ha van itthon pia, azt azonnal megiszom. Mondja a feleségem, hogy osszam be, de a fene se osztja be, neki fogalma sincs erről a jó érzésről, hogy kicsit mámoros az ember agya, minden vidámabb, lazább vagyok én is, leszarom a világot, a franc fogja beosztogatni a söreit, akkor inkább nem iszom egy hónapig megint. Nem érdekel. Nem azért iszik sört vagy mást az ember, mert szomjas. Ha azért innám, akkor vizet innék.
Szóval ritkán van alkalom, hogy alaposan leigyam magam. Nagyon ritkán. Régebben, a haverokkal nem kellett alkalom, a kocsmába teljes természetességgel jártunk, második otthonunk volt, ugye haza én se hívtam őket, L.-nak is otthon csak a kis szobája volt, Z. meg... oda se. Maradt a kocsma. Aztán, ha már pont jól voltam, akkor elindultam haza, röhögtek rajtam, mert magától talált sokszor a bicikli haza, volt, hogy összetörtem magam, de mindig túléltem. Néha az asztal alatt aludtam kicsit, aztán indultam csak hazafelé. Akkor még edzésben voltam. Régi szép idők... Nincs itt ebben a rohadt városban senkim, mindenki otthon maradt, csak a feleségem van, miatta jöttem ide, nem bántam meg, nem azért mondom, de hiányoznak a barátok. Hiányzik a kocsmázás.
Hol tartottam? Igen. Időnként összejövünk a kollégákkal, nem szokott felejthetetlen lenni, de E. mindig mondja, hogy menjek, nem olyan nagy szám, de legalább van alkalom és van kivel lazulni. Most is úgy volt, hogy egész nap alig ittam, fasza kis pörköltet csinált M., minden ujjamat megnyaltam utána, röhögtünk, lovagoltunk is, szép volt az idő, jól telt a nap. Csak aztán hazafelé a buszon K. mondta, hogy maradt egy csomó pálinkája, ne maradjon már a nyakán, haza se kelljen már vinnie, jelentkeztem rá, hogy leszek szívesen a pusztítója. Üvegből ittuk, a buszon nem poharazott senki, nem is lehet, minek is. Kezdtem egész jól lenni. Aztán a hűvös buszból ahogy kiszálltunk az esti langyosságba már éreztem, hogy nem kellett volna. Otthon várt a feleségem, nem szólt semmit, de láttam, hogy nem boldog. Lefeküdtem az ágyba, de nem bírtam fekve maradni, ilyenkor nem tudok feküdni, forog még a szoba is, csak felültem. Akkor E. - a feleségem - szólt, hogy egész éjjel ücsörögni fogok? De akkor már mentem ki a fürdőszobába meztelenül, mert úgy alszom és adtam ki mindent magamból. Bezárkóztam, mert pokolian éreztem magam. Összehánytam az egész fürdőszobát, bassza meg. Mindent. De nem lett jobb. Sőt, úgy éreztem, mintha gyomorszájon vágtak volna, iszonyú fájdalom hasított a gyomromba. Összegörnyedtem a jéghideg kövön, magam alá húztam a lábaim, a homlokon a hideg csempére szorítottam és vártam, hogy jobb legyen. De nem lett jobb. Akkor kopogott a feleségem az ajtón, de kiszóltam, hogy ne jöjjön be. Nem akartam, hogy így lásson, meztelenül az összehányt fürdőszobában, kínok közt, de meg nem is tudtam volna elvánszorogni az ajtóig, hogy kikulcsoljam. Éreztem, hogy mérges. De elment. Nem bántam. Azt hittem, hogy most meghalok. Akkor megint kopogott, hogy ha olyan szarul vagyok, legalább hadd hívjon orvost. De azt meg nem akartam. Nekem ne hívjon senkit, majd elmúlik, mindjárt jobb lesz, ha erősen koncentrálok. Támasztottam a fejemmel a követ, a lábaimat nem bírtam magam alól kinyújtani, csak feküdtem ott négykézláb, tehetetlen. Vagy háromszor még kopogott az asszony, nem érdekelt, nem tudtam felállni úgyse, a nyelvem alig forgott, egészen megdagadt a számban, meg az a savanyú íz, a hányás a számban, meg mindenütt körülöttem, de a fejemet sem voltam képes felemelni a kőről, pedig már fáztam, a hideg is rázott, de nem volt erőm, a görcs meg nem enyhült semmit sem, már levegőt is alig kaptam. Nem tudom mennyi idő telt el, a görcs végre enyhült, fel bírtam állni, kinyitni az ajtót. Beengedtem a feleségem, ha már annyira kopogott, de akkor meg mérges lett, mert látta, hogy mi van itt. Szánalmas volt az egész. És még takaríthattam is utána.
Ez volt az első infarktusom.
