Múltkor reggel ahogy jöttem haza (morcosan és fáradtan) jött egy hajléktalan pénzt kérni a kocsihoz. Nem csípem ezt, hogy az autóhoz jönnek, veszélyes is meg minden, igazuk van a Totalcar-osoknak. Na mindegy, kotortam, adtam neki mogorván. Erre kérdezi, hogy szeretem-e a pörköltet? Bizonytalanul mondtam, hogy igen. Mert, hogy akkor mindenképp próbáljam ki a közelben lévő kajáldát, nagyon jól főz a Géza bácsi (vagy ki) :), és emberiek az árak. Annyira jópofa volt, olyan kedves, hogy felvidított. Jól indult a napom.
Tegnap meg felhív egy pasas (megmaradt egy csomó mészhomok téglám, túl akarok adni rajta, ne foglalja a helyet), hogy megvenne 20, azaz húsz darab téglát. :) Röhögtem, mondom neki, hogy én igazándiból az egészet szerettem volna egyben eladni. Mondja, hogy akkor miért írtam darabárat? Feleltem, hogy igaza van, elcsesztem. :) Nemsokára jött, nem igazán jókedvűen ajtót nyitottam, berakta a pár téglát, borravalót adott(!) :), azaz nem kellett visszaadnom, próbáltam rábeszélni, hogy akkor vigyen még téglát, de nem kellett neki, és elment.
Nem telt bele fél óra már megjelent a minősítésem az oldalon, hogy milyen kedves és korrekt eladó vagyok, mindenkinek ajánl. A pofámról lesült a bőr. :)
Hát, ilyenek történnek velem. :)