- Jó napot!
- Jó napot! Parancsoljon!
- Nem akarok én parancsolni...
- Miben segíthetek?
- Semmiben.
- De miért hívott fel?
- Beszélgetni szerettem volna.
- Azt kérem itt nem lehet. Ügyfélszolgálat. Azt tárcsázta. Végig kellett várnia a sok géphangot, be kellett ütnie egy csomó kódot, utána tudott csak hozzám érni. Addig nem gondolta végig, hogy ez nem az a hely, ahol beszélgetni lehet?
- Tudja, nincs itt a közelemben senki se. És gondoltam, hogy ha végigtárcsázok mindent, beütök kódokat, akkor majd magával talán el tudnék beszélgetni. Akkor is, ha nincs ügyem.
- Ez nem a megfelelő hely erre. Beszélgetni itt nem lehet! Ügynek lennie kell!
- Találjak ki egyet?
- Az szabálytalan.
- Akkor most mit csináljak?
- Tegye le a kagylót én pedig elköszönök.
- De én beszélgetni szerettem volna!
- Kérem én erre nem érek rá! Nekem ügyeket kell intéznem! Ezért kapom a fizetést.
- Nem kérek nagy dolgot. Csak egy kicsit beszélgessen velem. Olyan egyedül vagyok. Nincs magának szíve?
- A szívhez ennek semmi köze nincs kérem. Természetesen van szívem, de értse már meg, hogy itt munka folyik. Nem lélekápolás. Próbálta már valamelyik lelki segélyszolgálatot?
- Igen, próbáltam, de nincs nekem lelki bánatom. Csak emberi hangra vágytam. Csak egy kis beszélgetésre.
- Bontom a vonalat, sajnálom. A viszonthallásra.
