Prométeusz Pál igen szép férfi volt. Hullámos, barna haj, óriási, szintén barna szemek, kreol bőr. Hozzá magas termet, kisportolt test és termetes célszerszám. :) A nők imádták. Mindenkit levett a lábáról. Egyszerűen nem volt nő, aki ellent tudott volna állni charme-jának. De nem is igen akartak ellenállni neki. Prométeusz Pált dédelgették a csajok. Címe retikülről retikülre járt, ajánlották egymásnak cukrászdákban és kéjesen nyújtóztak még a neve említésére is a Liszt Ferenc tér fái alatt. Klárának is ott suttogták el a nevét. Hallani sem akart róla. Neki mindig is a szőkék voltak az esetei. Utálta a barnákat. Szőke, germán félisten. Az az igazi - tartotta. Egy férfi amúgy is 100 kiló alatt karácsonyfadísz, mit neki kecses járás, kisportolt felsőtest, egy férfinak legyen tekintélyes, erőt sugárzó pocakja, bírjon el egy pörölykalapácsot és fél kézzel zabálja a hurkát. Vagy a sült kolbászt. Táncolni meg pláne ne tudjon, ki nem állhatta a gusztustalanul csípőt rázó latin lovereket. Férfi és tánc. Na, pont ez a két dolog, ami abszolút nem fért össze a fejében. Pálról pedig ódákat zengtek, hogy ilyen táncos még nem termett, és amikor rázza a formás popsiját, és elöl látszanak bizonyos körvonalak, na, akkor szem nem marad szárazon. Klára egyre jobban gyűlölte látatlanban.
A következő héten salsa est volt abban a belvárosi iszodában, ahol találkozni szokott a lányokkal. Klára nem akart elmenni egyáltalán. Mondta is a csajoknak, hogy utálja az egészet, vacak dolog, de az egyik közeli barátnőjének volt szülinapja, nem lehetett otthon maradni. Majd csak kibírja valahogy - gondolta - lelép jó korán. Őrült meleg este volt. Pedig csak május.
A csajokkal jócskán iszogattak, vigyorogtak, jól érezték magukat. Várakozásán felül. Éjfél felé bukkant fel a semmiből Pál. A csajok egyből rávetették magukat. Egymást túrták ki mellőle, Klára magára maradt az asztalnál. Nem volt mit tenni: ivott. Már a harmadik koktélt döntötte le, amikor hozzálépett a fiú. Hogy hagyta ott a hölgykoszorút, nem lehetett tudni. Klárával akart táncolni mindenáron. Csak hogy addigra a lány nem volt abban az állapotban, hogy a táncparkett ördöge lehessen.
Hazakísérlek - ajánlkozott Pál.
Nem is olyan csúnya. - gondolta Klára. És lovagias. Biztos ezt eszik rajta ezek a libák.
De azért hagyta magát beszuszakolni a taxiba és már annyira mindegy volt, hagyta magát az ágyba is bedugni és aztán valami mást is hagyott, de arra nem emlékezett pontosan.
Pál reggel a fürdőszobában a tükör előtt állt és meglepődve látta, hogy tele van lila foltokkal. Először csak a nyakán vette észre a félreérthetetlen nyomot, de aztán egyre több jelet talált a kulcscsontján, mellén, oldalán. Néhol még a fogacskák gyöngysora is látszott. Ajaj, szenvedélyes volt a kicsike. -vigyorgott magában. A hátát is szemügyre vette. Éktelen karmolások voltak rajta. Némelyiken sebek is képződtek. A fenekén is karmolások tömege, girbegurba jelek, mint valami írás. Macskakaparás. - megint röhögött. Még jó, hogy nincs senkim, akinek el kéne számolnom.
Visszabújt a nő mellé.
- Jó reggelt! Nagyon vérmes kis nőci voltál az éjjel! Ki se néztem volna belőled!
- Ümm... Möff... - félig még aludt.
- Te figyelj csak! Azt tudom, hogy Klárának hívnak, de mi is a vezetékneved?
A nő kinyitotta a szemét.
- Nincs szép nevem. Ne akard tudni. -ásított egyet.
- No de mégis! Na...
- Keselyű. Keselyű Klára.
