Reggel kezdődött. Úgy ébredt fel, hogy kinyújtotta maga mellé a kezét és kereste a testét. Az ő meleg bőrét. Csakhogy üres volt az ágy mellette, csak a laptop kis, hűvös, karcsú testecskéje simult az ujjai alá. Kevésnek tűnt. Visszafordult hát a fal felé és begubózott a takarójába. Hamarosan kelni kell. De addig még lop magának pár szép pillanatot. Végigsimított saját testén. Lehetne akár az ő keze is. Bár lenne az ő keze. Mindjárt elindul, még pár pillanat és kitépi innen magát. Mindjárt. Megszólalt a telefonja. Nem szokott mostanában csengetni, csak a telefonnal jelez. Gyorsan kiugrott az ágyból és felkapott meztelen testére egy farmert és egy kardigánt. Beengedte. A házba érve a férfi átölelte, magához húzta szorosan és megcsókolta. Lopott csók. A gyerekek már ébredeztek, nekik nem kell látniuk ilyesmit. Azért még a nyakára kulcsolta a karjait, beszívta mohón a férfi száját. A pulcsi alá fúrta ujjait és végigsimította a hátát. Válaszul a férfi csókolt bele a nyakába és leplezte le ujjaival a kardigán alatti meztelenségét. Láthatólag és érezhetően megörült neki. Tenyerét végigcsúsztatta a nő hátán, húzta magához szorosan, miközben csókolta ahol érte. Lélegzetük felgyorsult, a nőt elöntötte a nedvesség, a férfit vágya sarkallta volna további tettekre, de a gyerekek mocorgása szétrobbantotta őket egymástól.
"Minden rendben van, ugye?" - kérdezte rekedt hangon a férfi. Megköszörülte a torkát.
"Hát persze."- mondta a nő. És megtámaszkodott a falnál. Úgy érezte összecsuklanak a lábai, nem bírják.
"Csak ennyit akartam tudni, megyek is. Majd írjál vagy hívj, ha van valami."
"Persze, rendben van. Kikísérlek."
A kapuban, mint két idegen búcsúztak el. A férfi határozott léptekkel indult el. A nő bezárta a kaput, a lakásba érve kicsit megkapaszkodott... kezdődhet a nap.
Tette a dolgát, de a teste nem akart felejteni. Beállt a tus alá. Végigmosta a bőrét. De képtelen volt az alapos tisztálkodásra. Úgy érezte, ha magához ér, szétrobban a vágytól, olyan volt, mint valami kicsattanni készülő bimbó, vagy egy léggömb a tűréshatárig fújva, tombolni, kitörni készült minden benne. Belebújt a bugyijába, harisnyát, szoknyát vett és pólót. Be kell mennie a városba intéznie a dolgait. Érdekes lesz ez így... Úgy érezte kicsit rezeg körülötte a levegő. Útra bocsájtotta a gyerekeket és elindult a saját dolgai után. Az utcán járva egyre csak a férfire gondolt. Érezte száján a borosta ejtette karcolásokat, testén a férfi kezét, hátán a körme nyomait. Hullámokban öntötte el a vágy, úgy érezte már saját levében tocsog, ha nem lenne rajta bugyi, tán már a bokáján csorogna végig. Vigyorgott magában. Zsebében megrezzent a telefonja. A férfi írt neki. "Nem tudok dolgozni, egy egyenest nem bírok húzni, csak rád gondolok, megőrülök." Elvigyorodott. Kaján gyönyörűséggel töltötte el a tudat, hogy nem csak ő vergődik saját teste csapdájában, hanem a férfi is szenved. Nem a szenvedés volt ebben a jó, hanem a tudat, hogy együtt fürdenek a vágyban. Bár a kádban fürdenének együtt. Felsóhajtott, ment tovább. Fülig ért a szája. Írjon a férfinak, ne írjon? Kéne talán. Ismét megrezdült a telefonja. "Mikor leszel otthon? Beugrok, muszáj veled lennem, képtelen vagyok koncentrálni, szenvedek, mint egy kutya."
Erre már válaszolni kell. Megírta mikorra ér haza. És hogy a gyerekek mikorra érnek haza. 10 percük ha lesz. Ha siet. Ha. Megint vigyorgott magában. Sietni fog vajon? Nem hülyéskedik csak vele?
Gyorsan elintézte a dolgait és száguldott haza. Alig nyomta le a kilincset a bejárati ajtón, a férfi már a kapuban állt. Visszafordult és kinyitotta a zárat. Szeretője szigorúan, szinte mogorván nézett. Nem tudta mire vélni. Meglepődött. Kérdezte volna, de a férfi sietősen maga előtt terelgette, szinte betuszkolta az ajtón. Be a fürdőszobába. Annak van zárható ajtaja. "Rohantam ahogy tudtam, ha 10 perc, akkor annyi, de megőrülök már, szétrobbanok a vágytól, legyél velem!" És már csókolta, ölelte. A nő hálásan és vágytól eltelve csókolta vissza. Érezte, hogy ismét, mint valami kis patak indul meg a nedve. Sietősen rángatta le magáról a bugyiját. Milyen jó, hogy harisnyát vett fel és nem harisnyanadrágot. A férfi a fenekébe markolt erősen, hozzászorította csípőjét, érezte lüktető férfiasságát, kezével végig is simított rajta. Sietősen gombolta ki a sliccet, az öv is csak útban van. Magához húzta a férfit, csókolta a száját, ő viszont megpördítette a tengelye körül és előre lendítette a testét. Felhajtotta szoknyáját a derekára. A nő pedig nekitámaszkodott a mosdókagylónak és várt. Nem kellett sokáig várnia. Szinte azonnal érezte magában a férfit, nem sokat teketóriázott. Átszáguldott fél pillanatig agyán a gondolat, hogy fel kellett volna állnia valamire, mert szeretője sokkal magasabb nála, görnyeszkednie kell, de már nem tudta ezt végiggondolni, agyát és mindenét elborította a gyönyör. A férfi szorította magához a hasánál fogva, hallotta a feneke csattanásait, érezte magában a kemény farkat, ahogy újra és újra végigszántja hüvelye falát. Mellére igazította a férfi tenyerét. Gyorsult a csattogás és a lélegzet, amíg össze nem rándult benne a férfi és körülötte ő maga hullámszerűen. Hátranyúlt szeretője fejéhez, belemarkolt a hajába és szájához húzta a száját. Szorultak egymáshoz, mint ágyékuknál és szájuknál összenőtt sziámi ikrek. A férfi kicsusszant belőle, magához fordította a testét, hogy át tudja ölelni. Érezte a mozdulatot, ahogy görnyedtéből felegyenesedve kinyújtóztatta magát és egészen más pózt vesz fel a háta, hogy kényelmesen tudja átölelni. A nő pedig ráfonta a lábát a férfi combjára. Megkereste szájával a száját és meg-megremegő térddel ölelte, csókolta.
A kapu megzörrent. Megjöttek a gyerekek. Kapkodva, zihálva rángatták magukra a ruhát, a férfi lépett ki először az ajtón. A nő kicsit megpihent a kád szélére ülve, nagy levegő... kifúj... elrendezte vonásait az arcán.
"Akkor már mész is? Mondtam, hogy nem lesz itt gond."
"Sziasztok!" - köszönt a gyerekeknek. "Igen, mennem kell, vár a munka. Majd jelentkezem."
