elmegyek én vendégségbe a gyerekeimhez.
És ha nyár lesz, akkor
- jól bevágom magam után az ajtót, hogy csak úgy rengjen
- de ha tél lesz, akkor egyáltalán nem fogom becsukni az ajtót, hadd "szellőzzön" a lakás.
Nem fogok lábat törölni, az olyan snassz, sáros lábbal fogok átkelni az egész házon, mindenhová be fogok nézni, nehogy kimaradjon akár egy aprócska zug is a "terítésből".
Fürdeni is fogok náluk, legalább fél órán át zuhanyozni fogok, folyton folyó vízzel, majd utána szép lassan elkezdem megtölteni a kádat is. A kapott törülközőt diszkrét kis gombóccá formálva elhelyezem valahol a lakás egy pontján és hosszan fogom szárítani a hajamat.
Aztán majd leülök és kérek enni. Csak kicsit hintázok a székeken és felülök minden fotel karfájára. Addigra jó kövér leszek, biztos jót fog tenni nekik. A hűtőben semmit sem fogok megtalálni és kenyeret sem leszek képes vágni magamnak. Egy pohár vízért sem fogok majd tudni felállni, viszont a kitöltött finom innivalókat nem fogom meginni, hanem majd mindig kérek mást és legalább 4 poharat fogok hagyni félig töltve. Meg fogom enni a másnap ebédre szánt kajájukat is, de különösen a húsokat, majd főznek másat. A tányér mellé fogok morzsálni, és majd átülök a kanapéra sütit enni. (Ha kapok sütit.) Kicsit fogom csak a kanapéba kenni a csokis kezemet, mert jó nevelésben részesültem.
Végül, az est fénypontjaként elmegyek wc-re és még töprengek rajta, hogy esetleg le se húzzam, vagy csak hagyjam úgy, ahogy sikerül. Ezt majd a helyszín és a természet oldja meg.
Szeretni fognak engemet a gyerekeim nagyon.
