az az igazság. Tk. csak második vonalnak indult a fősodor mellett, gondoltam lehessen több helyen is olvasni az írásaimat, csak aztán... minek is akarom, hogy többen olvassák az írásaimat? :) - kérdeztem magamtól. Mert persze az jó, ha látja az ember, hogy érdeklődnek iránta, le tud kötni embereket, ha csak néhány percre is. Igen, az jó érzés. Csak az a gond, hogy sokszor átbukik az ember fején a fenenagy őszinteség vízesése, aztán ott áll az ember fuldokolva, orra tele vízzel és csak néz hülyén. Hogy nem is ilyen lovat akart. Hanem inkább vízilovat. :)
Szóval nem írtam ide rég. Gondolkodom rajta, hogy talán áttöltöm ide is a másik blogról a nem túl személyes írásokat, ahogyan eddig is tettem. Meglátom. Lehet, hogy hagyom az egészet a csudába. :)
Pedig igazándiból az lenne jó, ha tudnék csinálni egy nagyon szép küllemű blogot. A másik felületen nem igazán lehet, itt meg nem vagyok képes rá. :) Vicces helyzet. :)
