Mocsári békahír

Kellemes kis lakásban élt a nő. Bárki bement hozzá az volt az első ami eszébe jutott róla, hogy olyan kis takaros. Maga a lakás eléggé kicsike volt, tartozott hozzá egy parányi erkély is, nem állt többől mint egy nappaliból, aminek egyik sarka a konyha és az étkező szerepét is betöltötte, meg egy hálószobából. És persze az elengedhetetlen fürdőszoba-wc kettősből.
A kerek étkezőasztal mindig meg volt terítve két személyre. A fehér, csipkeszegélyes, vasalt abroszon két tányéralátét – szamócás –, azon két tányér, középen sütemények, ibolyadíszes teáskanna, benne illatozón gőzölgő tea. A tányérok mellé kikészítve a szintén ibolyás csészék, kis edénykében valódi citromlé és a cukor. Még barnacukor pálcikák is voltak A pulton kávéfőző, amelyhez két csésze tartozik. A kis asztal közepén mindig friss virág. A pult sarkában tejüveg burájú rézlámpa szolgáltatta a fényt a beszélgetéshez. Kellemes, otthonos hangulatú volt ez a kis sarok.
De a lakás legnagyobb attrakciója a hálószoba volt. Hatalmas franciaágy uralta. Gyönyörű, hívogató ágytakaróval volt letakarva. Igazi selyemből. Madarak és virágok, kuszán indázó növények díszítették. Az ágy fölött kissé pajzán festmények egy üvegpolcon, mellette aprócska figurák, az éjjeliszekrényen füstölő. A fal színe sem volt hétköznapi. Mintha a megtestesült bujaság ömlött volna ki rá festék formájában. A hálószoba függönye is csodálatos volt, kézzel szőtt, nehéz anyag, vastagon a padlóra omolva. Aki egy pillantást is vetett a hálószobára meg lehetett győződve róla, hogy itt aztán minden az érzékiségről szól, a szerelemről, a beteljesült vágyakról. Már a puszta látványával megindította az emberek fantáziáját. A kolléganők – akik néha vendégei voltak egy teára – szinte elszégyellték magukat, hogy be mertek tekinteni a szentélybe, amikor a háziasszony megmutatta nekik a lakást. És irigyelték ezt a szenvedélyes szerelmet, ami a nőt a párjához köti. Igaz, a férfiról sohasem hallottak, de ez csak fokozta a varázst.
Aztán leültek a kis asztalhoz, megitták a teát, csipegették a süteményt. Csevegtek kicsit, amolyan női dolgokról. Hazaérkezvén pedig megpróbálták újra elcsábítani a férjüket és elgondolkodtak egy új ágyterítő megvásárlásának, valamint a festetésnek a szükségességén.
A nő pedig a vendégség végeztével leszedte az asztalt és elmosogatott. Elpakolt mindent a konyhaszekrénybe. A maradék aprósüteményt fémdobozba zárta. Benyúlt a hűtőbe és kivette a rúd párizsit. Jó vastag szeleteket vágott, egészen pontosan hármat, majd a szeleteket kockákra aprította. Formás, egyenletes kockákra. Berakta egy kis tálkába és kiment az erkélyre vele, hogy odaadja az egyetlen férfinak, akit valaha a lakásába engedett: a szomszéd elhízott, lusta, fekete kandúrjának.