Nem tudom hányan olvassátok, de az Index fórumon topik is nyílt róla. Az ominózus "újragondolt" Somlói galuska verte ki sokaknál a biztosítékot. Hogy őszinte legyek, nekem is kicsit fura ez. Egyrészt, hogy miért lehet annak hívni egy olyan desszertet, aminek már nagyjából köze nincs az eredetihez és másrészt meg... maradi vagyok, nem tagadom, sznobság sem sok van bennem, de kutya legyek, ha értem, hogy azon túl, hogy marha jól néz ki, minek az ételbe aranypor? Minek? Leheletnyi, sminkecsettel húzva. És ájuljon el tőle, aki bír. Én nem tudok. Ahogyan nem tudok elájulni a legújabb konyhatechnikai bravúroktól, a -200 fokon készülő ennek kinéző attól. Sajnos nem hat meg a paradicsom-szerű marharépatorta, a zselés haluszony, de ugyanígy nem hat meg a hatalmas tányéron árválkodó, nagy műgonddal odaficcentett két szál póréhagyma látványa sem. Besamel mártással, eredeti olasz, átlátszóra szelt sonkával körítve. Nem. Nem érdekelnek az effajta öncélú szépségek, étterembe enni járok, műélvezni meg múzeumba. Nem kell, hogy lelógjon a tányérról a rántott hús, de legyen becsülettel megcsinálva az a kaja. Legyen benne, aminek benne kell lennie, ne legyen vaj helyett margarinnal pótolva, dió helyett akármivel, ne legyen borjú helyett öreg kandisznó. És nem kérek trappistát a parmezán helyett. Fizetek inkább érte, de nem vagyok kíváncsi a kreatívan előadott: hogyan helyettesíthetjük be a drága alapanyagokat olcsókkal c. mutatványra. Viszont a másik oldaltól sem vagyok elájulva, nem vagyok hajlandó irreális összegeket kifizetni pusztán a hely nevéért és azért, mert ő csak Új-Zélandon tenyésztett szarvasmarha máját tudja jó szívvel ajánlani.

Szóval nekem nem kell a sütimre aranypor, nem kell folyékony nitrogént használni miattam, még véletlen sem, bőven megfelel a sütő is. Azt a paraszt mindenemet.