Mocsári békahír

Félszegen indul a parketta közepére. Ki fogják nevetni? Elbotlik már az odavezető úton? Nézi cipőorra előtt a fényes parkettát. Apróra minden kis repedést, minden hibát. Próbál időt nyerni. A zene már szól, nincs mese, hív a ritmus, nem lehet kitérni előle. Lépni muszáj. Bármi történjék is. "Most ne figyelj másra!" - mondja magának. "Nincs is itt senki, látsz valakit is? Arctalan sokaság csak a tömeg. Egybeolvadt, folyós árnyék, színes pacák fölött elmosódott maszkok. Ki nevetne ki? Ki nevethetne ki? Min lehetne nevetni? Csak pár lépés, csak a ritmus, ütemes mozgás, ahogyan a szél fújja a fákat, ahogyan a réten hajlik hullámban a fű, vízben oszlik el a kavics csobbanása. Hajlás és kiegyenesedés. Újra és újra. Összesűrűsödés és eltávolodás. Egyik láb a másik után. Hisz léptél már ezerszer. Nincs mitől félned. És ha elesel? Mindenki elesik egyszer vagy százszor, fel kell állni, mintha mi sem történt volna, a zene nem hallgat el, csak folytatni kell, mintha benne lett volna a tervben, nem is tervben, a folyamban, a láthatatlan koreográfiában. Az is csak egy mozdulat. Semmi helyrehozhatatlan. Nem kell megsértődni rajta, hogy így történt. A szellő is megtorpan egy-egy épület vagy kőszikla előtt. Megtorpan, de kikerüli. Megy tovább. Körbeöleli, átfogja, elsuhan mellette. Alkalmazkodik hozzá. A zene nem hallgat el... Hív magával, te csak táncolj tovább rá. Hajlítsd a tested, lépj az ütemre, hunyd be a szemed, érezd a ritmust, halld a dallamot belülről, oda se figyelj, csak feküdj fel rá, hagyd, hogy vigyen magával, csak tedd egyik lábad a másik után, pörögj rá önfeledten, úgy, máris mosolyra húzódik a szád, szikra gyúl a szemedben, nyújtsd ki a kezed, megfogják majd, ne félj... Megfogja aki veled akarna táncolni, aki pont azt a táncot járná örömest. Aki ért a hívó mozdulatból, aki képes a te testedhez simulni, a te mozdulatodat követni, akinek te is képes vagy a testére válaszolni, akivel táncolni jó. Csak táncolj vele. Ne szorítsd, csak élvezd, hogy veled táncol, hagyd, hadd vezessen, ha úgy akarja, simulj alá, bízz meg benne bátran, élvezd ki minden percét amíg fogva tartja a kezed. Aztán majd elengedi szépen. De te csak táncolj. Táncolj a tánc kedvéért, az örömért, amit ad, táncold ki a bánatot magadból, mutasd ki a boldogságodat, táncolj megfékezhetetlenül, szilajan, táncolj szomorúan, táncolj, csak táncolj. A zene nem hallgat el..."