Levelezgettem mostanában valakivel. Ismerjük egymást régről, a fórumról, ahová mindketten ír(t)unk és igen, bevallom, írogattam időnként szex témában is.

Szóval beszélgetünk (nem cset) levélben valamilyen témában, majd hirtelen az illető (férfi) megkérdi, hogy szeretek-e szopni?

Bevallom, hirtelen nem tudtam mit kezdeni a kérdéssel, persze nagyjából egy poénnal reagáltam rá, majd amikor még tovább görgette a dolgot jeleztem, hogy ez nem az a téma, amelyről szívesen levelezek. Erre azt írja: Jól van, semmi gond.

Na, ezen totál kiakadtam. Biztos én vagyok a hibás, túlreagálom, ilyesmi. De azt éreztem ebben a mondatban, hogy ő nagyvonalúan megbocsájt. Nekem. Nem elnézést kér a taplóságért, hanem megbocsájt. No de nehogy már kötelességem legyen nekem boldog-boldogtalant szórakoztatnom! Nem ő az első és gyanítom nem is az utolsó, aki azt szeretné, hogy levélileg kielégítsem az ilyen-olyan igényeit. No de vagyok én egy szórakoztatóipari létesítmény? Vagy fizet nekem? Vagy mi? Szó nincs kölcsönösségről, ezek az emberek erre vannak beállva, hogy leveleznének nőkkel szex témában, mert a párjukat már unják, megcsalni azért mégse, ahhoz vér kéne a pucába, vagy legalábbis elszántság, meg sok minden egyéb is. Inkább leveleznének. Hát a kisfaszom. Az.