Be kellett látnia, hogy az élete kicsit sem filmszerű. Nem és nem. Márpedig ő azt akart. Remek kis hollywoodi történetet. Aminek persze ő lenne a főszereplője. Magas volna, vékony, nem is vékony, karcsú, karcsú, igen! ez lenne a találó kifejezés rá, ez jutna mindenkinek eszébe róla, a haja szőke lenne, vállig érne, szép loknikba vagy mikbe, mindenesetre hullámokba rendezve. Vagy talán barna? Sötét? Nem, nem. Szőke. Ahhoz jól megy mindenféle selyemruha. Combig felsliccelve. Azon a véget nem érő combján. De nem ám végzetasszonya! Nem. Még abban is csavar volna. Káprázatos elme, de szerény. Na jó, azért a slicc marad. Meg a dekoltázs is, a vonzó. A karcsú derék fölött. Valami ilyesmi. De ez csak a külcsín. Kicsit sem ez volna a lényeg. Csak a ráadás, ami neki jár. Mert hát a lényeg... a lényeg az volna, hogy őérette akarna az igen tehetséges, okos, szellemes, ám vacak kis szenvedélyek rabjává vált Férfi, mit Férfi... FÉRFI megváltozni. Csakis őérette. De még ez sem volna elég, mert mi az a kis változás, eldobna kutyát és macskát és őt akarná. Teljes erővel. Mint mondjuk a Lesz ez még így se-ben a híres író. Félre nőgyűlölet, félre mindenféle idióta szokások, még a kutyuska is félre, mert itt a NŐ. Azaz ő. Szerényen. Minimálisan is egy Ady formátumú figurát képzelt maga mellé. Fölé, alá... Különben is, most ment a tévében a Fitzgerald-os film. (Last Call, nem látta az elejét, nem tudta mi volt a magyar címe) Szóval egy Ady. Esetleg Fitzgerald. Egészen biztos volt benne, hogy vele jól jártak volna a Nagyok. Benne aztán nem csalódtak volna. Lédácska? Az is volt valaki? Csinszka? Ki volna mérhető őhozzá? De komolyan... Aki ilyen szép, karcsú és intelligens... Szóval nagyon érzékletesen el tudta az egészet képzelni. A férfi, a szép, az okos, a karakteres, akit istenítene. Mert ugyan nyilvánvaló, hogy elbűvölné őt (az csak magától értetődik), no de hát utána, a bűvölés után már csak csüggene a szaván. Nem járnának dolgozni, az valahogy nem fér bele a hollywoodi sztoriba, otthon rajongana csak. Jó, a férfi írjon. Azt lehet otthon. Ő meg csak rajongana. Nézne lelkesen. Felfelé. Eltöprengett, hogy vajon Jeremy Irons, aki a filmben Fitzgeraldot játszotta mennyire lehet magas. Mert magasság az kell. Elvégre hogy nézne ki a magassarkú cipőjében, a vállig érő combjaival egy alacsony férfi mellett. Meg aztán rajongani is csak alulról az igazi. Na jó, ha Jeremy Irons nem elég magas, akkor majd leül a földre a fotel elé. Legfeljebb nem áll fel társaságban. No de úgyse járnának társaságba! Kinek kell a társaság őmellette? Aki a fényt hozza, meg a szabad levegőt! Akinek a csókja méz és a nézése ... izé... manna. Vagy valami ilyesmi.
Gyorsan ment el fürdeni, legyen sok ideje továbbálmodni az ágyban.
