Az éjszaka betakarta őket, mintha egy tojásban lettek volna. A kemény héj védelmében lágyan ringatóztak a puha, meleg, selymes nedvességben. Körbevette őket a saját szaguk, meleg emberszag, vágy szaga, kielégülés illata. Halk szuszogás hallatszott csak. Jó volt a nedvesség a testükön, otthonos, vágykeltő, összetartó-ragasztó, meghitt. Hálásan és szorosan ölelték egymást. A testük követte a másik testének vonalát, homorú a domborúra, szorosan összesimulva, egybefonódva. Pihentek csendesen. Kis idő múltán a férfi erősebben ölelte át a nőt, megcsókolta újra és újra. A csók hatására a nő szíve hevesebben vert, megint elöntötte a vágy, testén érezte a férfi vágyát is. Nem voltak elég közel egymáshoz. Több kellett. Sok ez a pár tizedmilliméter is, túl sok. A simogatás sürgető szorítássá változott, a csókra nyílt száj nyalni, harapni akart, csak legyen közelebb a másik testéhez, érezze szájában is a másik bőrét, húsát. Amikorra a férfi a nő lábai közé került már félig öntudatlanok voltak mindketten. Nem vettek tudomást a külvilágról, bezárult a tojás, egészen szorosan köréjük, a világon semmi nem volt azon kívül. Aztán a sikoltásuk széttörte a kemény héjat. Kirobbantotta őket a tudatukból, vakon tépték egymást, öntudatlan.
"- Miért szeretlek téged ilyen iszonyúan nagyon-nagyon?
- Mert hülye vagy, azért. :)
- Ez a kis hülyéd odavan érted.
- Én is szeretlek."
