Úgy döntött, kezébe veszi a sorsát. Még régről, az anyja munkahelyéről maradt nála egy szike. Az anyja "szerezte". Steril volt. Pont jó lesz.
Levetkőzött és a tükör elé állt.
Hatalmas tükör volt. Alaposan szemrevételezte magát. Igen, van mit faragni. Mivel kezdjük? Azzal indított, ami mindig is a leginkább bosszantotta magában. Az úszógumira ment rá. Amennyire csak hátra tudott nyúlni, ott indította el a vágást. A szike csak úgy hasította a bőrt. Balról jobbra haladt, próbált szimmetrikusan dolgozni. A bőr után átvágta a vastag zsírréteget. Lehajtotta, és - mint ahogy a hentesnél vett húsnál amúgy szokta - elkezdte fejteni a bőr alól a hájat. Élvezettel dolgozott. Lefarigcsált vagy 3 centit. Visszahajtotta a bőrt és megnézte az eredményt. Jó lesz így? Kicsit még dolgoznia kell rajta. Újabb 3 centi lefarigcsálása után elérte a rózsaszínű izmot. Itt már megállok. - gondolta. Újra visszahajtotta a bőrt. Kicsit liffegett rajta. Ki kellene belőle metszeni. Hallotta, hogy a plasztikai sebészek is így csinálják. Kivágott hát belőle egy darabot. Összepróbálta a két fél bőrt és elégedetten konstatálta az eredményt. Igen, így most már remek lesz. Karcsú derekú nő nézett rá vissza a tükörből. Csak még a hasa... Annak is nekiállt. Ezt nem vízszintes vágással, hanem függőlegessel akarta megoldani. Úgyis ki fogja venni eleve a bőrt, olyan csúnyán szét van szakadozva a terhességektől, mindig is gyűlölte. Most attól is megszabadul. Nem is cicózott sokat a zsírfejtegetéssel, kivágta bőrrel együtt. Összepróbálta... lehetne azért még kapirgálni. Kapirgált hát egy kicsit. Összehajtotta a hasán a bőrét és nagyon meg volt az eredménnyel elégedve. Jó, hát látszik a kaszabolás helye, látszik a gyomrán is, no de hát végre karcsú a dereka és teljesen lapos a hasa. És mit tesz isten, kirajzolódtak a bőre alatt az izomkockák is. Erről álmodott régen. Most végre, végre!
Lássuk csak, mit kellene még? A combja belső felével sem volt elégedett, egy ügyes vágással azt is megoldotta. Nincs többé súrlódás. Se télen, se nyáron. Át lehetett látni a lábai között. Rohadj meg genetika, kibasztam veled! - ujjongott. Mi van még hátra? Ami tényleg fontos. A mellek... Hát igen. Azok már lógnak. Hiába, a gravitáció, meg a két gyerek. Mit lehet várni tőlük? Tudta elméletben, hogy hogy csinálják a felvarrást. Végigvágják körben a mellbimbó körül. Leemelik mintegy a mellbimbóját. Aztán alul szépen egy vágás, egészen tövig, majd még egy vágás végig, a mell alatt. Aztán már csak a felesleges bőr kivágása, összevarrás és kész. De ezt nem akarta megtenni. A hasán elment a vágásnyom, azzal képes volt megbarátkozni, még így véres állapotában is, de a mellén? A mellbimbóját sem akarta hagyni. Lógjon. Hadd lógjon.
A karjával kellene még valamit kezdenie. Az most kicsit sem divatos, hogy angyalszárnyakat hordjon valaki a karjain. Neki pedig volt ott is zsír. Hiába erősítette, pedig néha már szégyellte is, hogy annyira izmosak a karjai. Majd a szike. Az mindent megold. Végigvágta ott is és kivágta a felesleget. Hajrá. A jobb karjával kicsit nehezebben ment a dolog, mert bal kézzel kellett operálnia. De megcsinálta. Elégedetten nézett a tükörbe. Olyan nő nézett vissza rá, amilyen mindig is szeretett volna lenni. Eltekintve a mellektől. Azt a 20 éves kori mellét kicsit visszasírta. No de elmúlt, vége már. Most viszont olyan szép karcsú a dereka, amilyen még sosem volt.
Mi okozott még neki problémát az életében? Mert most mindent meg kéne oldania, ha már itt van. Szikével a kezében.
A szíve. Igen. Az nem hiányzik. Mégis mellműtét lesz? Próbált minél kisebb lyukat ejteni. A melle mellett vágott. Benyúlt két borda között és kihúzta. Milyen egyszerű! Miért nem tette ezt meg előbb? Mennyi fájdalomtól megszabadult volna! Milyen hülye volt! Apropó... ha már hülyeség... Az agya is túl sok problémát okozott mindig is. Belehajszolta, belekergette ostobaságokba. Agyalt hosszasan. Minek? Tudta, hogy a szike kevés lesz, de valahogy ügyesen biztosan szerét tudná ejteni. Emlékeiben a múmiák rémlettek fel... Orron keresztül. Meg lehet csinálni, egész biztosan. Csak valami célszerszám kellene... Meg volna a tökéletes, boldog test. Na, mindjárt kerít valamit a konyhában.
