Mocsári békahír

Elege volt. Úgy érezte, ha most nem megy el pár napra, akkor később megy el, de örökre. Imádta persze őket, de egyszerűen nem tudta tovább elviselni, hogy ha idegesen, a forgalomtól gyűrötten hazaért és leült volna a tévé elé egy pohár sörrel, előtte vagy egy LEGO katonát,…

Elönt a düh. Átjárja egész belsőmet. Szétárad, elszabadul. Hatalmasra növök, ökölbe szorult kéz vagyok, óriási, szőrös, kosztól fekete, emberfeletti monstrum, sújtok, csapok, mögöttem ledöntött városok, pusztaság, nem érdekel, hulljanak csak mind a játékbabák,…

A festék már lekopott a padról. Mintha hámlana. Forgácsokban pattogzott le róla. Alatta a szürke fa. A madarak csiviteltek körben, a fű is szép zöld volt már. Itt a tavasz. Az egyik közeli bokor teljes virágban állt, édeskés illata betöltötte a levegőt, szinte fojtogató volt.…

Kicsit töprengett, majd ráült a Hold a tájra. Először senki nem vett észre semmit. Csak a finom port szívta fel. Később a vizet mind a folyókból, patakokból, tavakból. Aztán a tengerekből is. Szárazra kerültek a sziklák, a kavicsos patakmedrek, előbukkantak rég elsüllyedt…

Úgy érezte, egy vezetőjét vesztett mozdony. És most robog a semmibe. Egy szakadék felé. Körben hegyek, valahol a vadnyugaton vagyunk. A szerelvényt indiánok támadták meg - ilyen hülye kép ötlött az eszébe valami régi filmből - most vígan és zavartalanul fosztogatnak benne, a…